H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

a faluban tartott állat- éa kirakodóvásárok idején /február 19« április 12, június 8, augusztus vége és október 20/ bort is Berták a házban, az év többi napján pedig un. "butellát", mai kifejezéssel élve "bögrekocsmát" tartottak fenn. Cseresznyés Imre kapzsi, fukar ember volt és családjával együtt igénytelen. Háza továbbra is a régi maradt. Berendezése pedig néhány új, századfordulói tárggyal bővült ugyan, mégis a korábbi évtizedek paraszti enteriőrjét reprezentálta. Lánya, Cseresznyés Vilma, az egyedülálló asszony pedig egyáltalán nem törődött sem a házzal, sem a berendezésével, így történhetett, hogy a 19. század első felében épült lakóház szinte érintetlenül, századvégi berendezéssel maradt utána. Mindenképpen ki kell emelnünk, hogy ez az igénytelenség nem mondható tipikusnak a nyugat-dunántúli kisnemesek között sem. Ennélfogva a szentgyörgyvölgyi lakóház sem egy tipikus kisnemesi gyökerű' századfordulói parasztház. Az épület inkább egy jellegzetes háztípust kíván reprezentálni, a hajlított, fUstöskonyhás boronaházat, s ennek révén került be a tájegységbe. Az már véletlennek mondható, hogy a ház egy igénytelen, kisnemesi múltú család birtokában volt, 1968-ban, amikor az épületet megvásároltuk, berendezése a múlt század végi középparaszti szinten élő, református vallású család háztartásának romjait, maradványait tükrözte. A megmaradt bútorok, a használati tárgyak egyaránt erre a korra voltak jellemzőek. Ezek közül néhány a kiállításban látható. A lakóházat bontáskori állapotában építettük fel. Beosztása: szoba - konyha - szoba - istálló. A második szoba feltehetően eredetileg kamra volt, erre vonatkozóan azonban pontos adatokat nem találtunk. A család éléskamrája a lakóház mellett épült, ún. "kamrás pajtában" volt elhelyezve. Itt a múzeumban egy Iklódbördöcéről bekerült pajtát fogunk felépíteni, ehhez nem tartozik kamra. így a későbbiekben a vidékre szintén jellemző