H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Cseke Jenő anyai ágon rokona a Cseresznyéseknek. A századfordulón Cseresznyés Imre és családja lakták a házat. Cseresznyés Imre halála után lánya, Cseresznyés Vilma örökölte. Élete végéig, az 1960-as évek közepéig lakott benne család nélkül, egyedül. Tudjuk, hogy a nemesi rend kisnemesi rétege országszerte a jobbágyokkal közel azonos szinten élt, sőt életmódja sokszor meg sem közelítette a jobb módú jobbágyokét. A különbséget gyakran csak a nemesi öntudat jelentette. Mindezt azért kell kiemelnünk, mert a múzeumban több kisnemesi házat is bemutatunk /Uszka, Botpalád, Szentgál, Hajdubagos/. A szentgyörgyvölgyi Cseresznyés család korántsem volt annyira törekvő, mint amilyenek az uszkaiak vagy a szentgáliak lehettek. A jelek arra utalnak, hogy sok más zalai társukhoz hasonlóan viszonylag igen igénytelen életszinten rekedtek meg. A 19* század első feléből olyan levéltári forrásra, amelyből a két család vagyoni és gazdasági állapotára következtethet nénk, nem bukkantunk. Viszont annál több 18. század végi irat maradt ránk, amelyek a szentgyörgyvölgyi és a közeli nemesnépi kisnemesek életformájára utalnak. Minthogy életmódjuk a 19. szá zad közepéig nem igen emelkedett sokat, ezért ezekből a leltárakból majdnem teljes biztonsággal következtethetünk a 19» század 40-es éveinek kisnemesi életmódjára, A század második felében a kisnemesek közül csak egy-kettő nek sikerült kilépni a jobbágyparaszti szinten megrekedt világból. Akiknek sikerült, a század végére módos parasztgazdák lettek, nagy téglaházakat, téglaistállókat és hatalmas lábaspajtákat építettek, de, ha zsuppos házakban maradtak továbbra is, akkor legalább állataiknak emeltek téglaistállókat. A Cseresznyések és társaik alacsonyabb gazdasági szinten rekedtek meg. Pénzüket inkább földek vásárlására fordították, mintsem új ház vagy gazdasági épület építésére. Ezt mondták el 1969-ben a