H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

erősen megfakult. A fakulás nemcsak a hímzás visszájához képest jelentős, hanem a színek összeszürküléséhez is vezetett, a kék és zöld sokszor egyformának hat. Az eredeti színhatáson sokat változtatott a vont ezüstszálak feketedése, oxidálódása, illetve az, hogy az ezüst lepergett, s helyette a fekete bélszál tűnik elő. A ma kopottan megjelenő hímzés saját korának változatos öltéstípusait őrizte meg. A száröltés mellett a laposöltés, hamis laposöltés, "sodrott" laposöltés, az előöltés szálbehúzással, huroköltés, tűfestés szerepel rajta. A vastag bélszálú ezüstfonalat az alapszövetre fektetve laposöltéssel rögzítették*