H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

sonlókat ma is láthatunk a régi temetőben. A két kép alapos szemlélődés után oly sokat mond el a hajdani szentjánosi emberekről, hogy egészen közelinek érezzük fájdalmukat is. A képek értékes kortörténeti dokumentumok. A fogadalmi képeket Somos Éva restaurálta. V.Biró Ibolya A tápi lakóház A Kisalföldet bemutató tájegységben a kovácsműhely mellett épült fel a Tápról áttelepített lakóház, amely eredeti helyén a Győri ut 142.sz. telken állt. /Ld. Téka 1980.2./ Az ágasfás, szelemenes, zsuppos házat a múlt század közepén zsellér sorú család építtette a fő útra párhuzamosan, homlokzatával egy szőlőhegyre futó vízmosásos mellékútra - ahogy a múzeum területén is újraépült. Az épületet az elmúlt évszázad folyamán többször átalakították tulajdonosai, a múzeumban a századfordulóra kialakult állapot szerint látható. Ezt az időszakot idézi fel a lakóház belső képe is. Az egykori építtetők és leszármazottaik négy generáción keresztül takácsok voltak. A Kisalföldön a takácsok szerepe még a két világháború között is jelentős volt, hiszen a vidék asszonyai szövéssel nem foglalkoztak, és a házimunkához, a gazdasághoz szükséges szőttesek mind a mesterek keze alól kerültek ki. A takácsszőttesek mellett már a múlt század közepén egyre nagyobb jelentőségűvé váltak a gyári készítésű' textilek, így a viseletben, a ház öltöztetésében a házivászon szerepe gyöngült, megszűnt az igény az egykori dúsan cifrázott, szedett hímekkel ékes takácsremekek iránt, csupán egyszerűen csíkozott törülközőket, szakajtóruhákat, abroszokat vagy dísztelen lepedőket, alsőruhának való vásznat szőttek már csak