H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1984 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

település szélén helyezkedett el. Telkén eredeti tájolás szerint áll majd az épület, kicsiny, félkoríves ablakaival dél felé fordítva /címlapkép/, míg a nagyobb ablakok és ajtók északra néznek. Ez a tájolás a technológiával függ össze. Az épület négyszintes: pince, műhelyszint, szárító és egy felső padlás tagolással. Fő falai téglából épültek, a szárító padlás gerendavázas, nyeregtetejét cserépzsindely fedi. A műhely épületével szemközt, palánkkerítés mentén alakítandók A műhely keresztmetszete ki a különböző gödrök felett a sózás és a meszezés színhelyét képező félereszek. Az épület pincéjében a bőr és a cserzőanyagok tárolására szolgáló dobogók, rekeszek, lugzó kádak kapnak helyet. Efelett a műhely szintje vizes és száraz műhelyre, valamint kamrára osztott. A vizes műhelyben a cserző, függesztő gödrök, ültetőkádak és a bakok sorakoznak majd. Itt épül fel az üstház is a két műhely közötti falban induló kémény alatt. A száraz műhely a bőr kikészítésének színtereként különböző rendeltetésű asztaloknak, hordóknak, kádaknak ad majd helyet. A kamrából elrekesztett padlásfeljárón jutunk a szárító padlásra, ahol a rudakra akasztott bőrök szárításakor a szellőzést zsalus ablakokkal szabályozták. A második padlásszinten a teregetve szárított cserzőanyagok /fakéreg, cserszöraörce/ mutathatók be. A bőr kikészítéséhez megfelelő mennyiségű vízre van szükség. Ehhez a műhelyhez, mint egykori helyén is, kerekes kút