H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1984 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Az 1886-08 Kataszteri telekkönyvben a birtokrészlet tulaj donosa még Horváth Márton. Ugyanez év november 6-i dátummal azonban a Telekkönyv Tulajdonlapján már Horváth János a tulajdonos. A tulajdonjog öröklés és vétel /talán testvérek örökrészének megvásárlása/ útján változott. I887 után a bajai Ipartestületi tagok Főkönyvében Horváth nevű tímár nem szerepel. A segédek és tanoncok lajstromában sincs utalás arra, hogy a fenti című tímárság működne, abban dolgozna valaki. 1909-ben Baja város Kataszteri Birtokíveinek összesítésében a 30. oldalon a telek építményei 583-as birtokív számon, Horváth Jánosné tulajdonában jelentkeznek. A telek nagysága I228 négyszögöl. 1921-ben a birtoktestet Horváth Margit, Thassy Lászlóné örökölte. A teljes beltelket tőle államosították 1952-ben. 1968-ban a 922. sz. birtokrészietet tagosították, az épületeket pedig lakásokra osztva újra eladták. Ez a birtokállapot állt fenn 198l-ig, ami kőris az SZNM a tír.iárműhelyt megvásárolta. * E műhely Baja város tímáriparának egyik jellegzetes emléke volt. Maga a tímáripar a múlt század elején, a mi műhelyünk építését megelőző időkben, közepes jelentőségű volt itt. Az 1828-as összeírások összefoglalásában szereplő 454 mesterséget gyakorló lakos között csak 8 tímárraestert és 23 vargát említenek. A kapcsolatos bőripari mesterségek mesterlétszáma ugyanekkor 123 fő, ebből a csizmadia 69, a szűcs 41, a bocskoros 8 és a szíjártó 5 fő volt. Az ipartestületi tagokat 1887-től megörökítő Főkönyvekben 1910-ig 4 tímárt tartanak számon. Az 1910-es Adóösszeírásokban pedig a bőrrel foglalkozó klasszikus mesterségek között említett iparágakban 56 csizmadiát, 6 szűcsöt, 4 bocskorost, 8 szíj gyártót, 1 vargát és 5 tímárt említenek meg. Ugyanakkor az újab