H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1982 2-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1982)

Lönös értéket ad történetük A szövőszéke t Hidi Mihályns, Zeiros Erzsébettől /1915-/ vásároltuk.Testvérei, András /1911-/,Judit /1913-/ és Zsófia /1918-/, valamennyien emlékeznek, hogy apjuk, Zsíros Pál /1887-1959/, aki a II.Világháború előtt 360 holdon gazdálkodott, mint családi erekfyát féltette a szövő széket,amely nem nőágon, hanem Zsiros-.gon, férfiágon öröklődött. Zsiros Pál. két feleségének, az 1906-ban meghalt Mengyán Máriának, és az eladó édesanyjának, Zakozán Máriának /1890-1979/ mintegy a családba való befogadásét fejezte ki, hogy ezen a megbecsült szövőszéken dolgozhattak. Bíztok megtiszteltetésnek is érezték. Zsiros Pál apjától, Zsiros Györgytől /1839-1921/, örökölte a szövőszéket, aki feleségének,a szintén Zsiros családnevű Ilonának /1854-?/ különböző szövéshez szolgáló eszközöket készíttetett, pl.egy gerebent, beégetett ZsGy monogrammal /most szintén a múzeumban van/ A szövőszéket azonban már c is örökölte. A családi hagyomány szerint Zsiros György édesapja /az eladó dédapja/, Zsiros *ndráe csináltatta a szövőszéket a "nagyon szép dédanyának", Kerepeczky Ilonának, több évi házasság után, mikor György fiuk már 10 éves volt. A dédszülők - Zsiros György keresztlevele szerint - magukat magyarnak valló csabai evangélikusok voltak. A különös gonddal készített szövőszék tehát a "sze