H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1982 2-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1982)

A 19. század végén tehát ezek az épületek valóban újak voltak, de matyó voltukat semmiképpen sem lehet elvitatni, ^zek a házak alaprajzukban, fslanyagukban egyeznek a Kisnemesi házak kai /pl.arailyeneket Mezőcsáton találhatunk/, de az előképet sajátosan átfogalmazzák. Az épületek homlokza tának díszítése felfokozódik. A kisnemesi épületeknél az utcai homlokzaton csak szerény t?golás figyelhető meg, ez is elsősorban az ablakok egyszerű keretezésére szorítkozik. A mezőkövesdi nagygazda-héznál azonban az ablakkeretet kőből készítették, Telette félköríves vakolatornamenst alakítottak ki, a homlokzat felső részét párkánnyal zárták le, és függőleges lizénákkal tagolták. A tornácnál is hasonló a változás - a boltívek elvesztették teherhordó szerepüket, kulisszaszerűvé váltak. wiezőkövesdről még egy lakóházat fogunk felállítani a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a rendkívül jellegzetes megjelenésű, előreugró, félköríves tetejű un. "üstökös" házat, tíz a mezőgazdasági bérmunkások,a summások életmódját tárja a látogató elé. tí két ház és berendezése mindenki száméra tanulságos összevetésre ad majd lehetőséget: hogyan éltek ugyanazon a településen belül a perasztségnak ezek a teljesen ellenkező" pólusait megtestesítő társadalmi rétegei. /A bontást Dr.Balassa M.Iván muzeológus,Bálint János és Thné kandik Ibolya építészek vezették.Az épületet Zarándy János kisiparos, i'.;ezőceát, bontotta./