H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1982 2-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1982)

gia szerint a különböző színek különböző ünnepkörökhöz kapcsolódtak. Az Ur ünnepeit /Űrnapját, Krisztus király vasárnapját stb./ és a Mária ünnepeket /pl. Nagyboldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Gyertyaszentelő Boldogasszony napját/, valamint a nem vártanú szentek ünnepeit a nagy ünnepekhez illő fehér öltözetek jelzik. Ilyen alkalmakra egy fehér-ezüst moire, színes selyemvirágokKel hímes együttes, valamint egy másik fehér brokát, hátlapjának keresztjében a "VilágnaK Királyné Asszonya" tűfestésee képével ékes kezula és kiegészítői szolgálnak. Pünkösdkor és a vértanúk ünnepein a mályvaszín 'brokát vagy a vérvörös selyem miseruha és oltár-felszerelés a megfelelő. Advent harmadik és nagybó'jt negyedik vasárnapján fémszálas beszövésű fehér selyembrokát, ill. egy korábbi, valóezinűleg a 1819. század fordulójáról származó sárga-kék mustrás brokát kazula alkalmazható. December 3. vasárnapján, valamint a nagybojt első vasárnapját követő két héten és az un. kántorheteken /május, június, szeptember hrrmadik hetének/ szerda, péntek, és szombati miséin, úgyszintén a pünkösd utáni héten a lila zsorzsett miseruhát használták, melynek hátlapján a kereszt mezejét arany-ezüst mustrés lila brokát alkotja. A nagy pénteki szertartásokhoz, halottak napjára, gyászmisére a feicete taft palmettás, gránátalmás hímmel készült kazula illett. A nagyböjti szertartást egy másik fekete ripezselyem, sárga brokátbetétes kazulában is végezhette a pap- Ez utóbbihoz a két alszerpap számára azonos színösszeállítása dalmatixával is rendelkezik a múzeum. Az évközi vasárnapok, valamint a hétköznapok zöld színe hiányzik a megszerzett anyagból.