H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1982 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1982)
dalkodásában. A dombvidékek szőlő- és gyümölcstermesztése a múlt századi filoxéravészig vir -gzott« A vízközi és folyamközi áradmányos területek a legutóbbi időkig fönntartották földművelő és állattartó gazdálkodásuk egyensúlyát. Még a nagyarányú vízrendezések sem kényszerítették gyökeres életformaváltozásra a falvak népét, mert a felszaba duló jó minőségű földeken hagyományos művelési ágakat találunk. Jó közlekedés és lözeli értékesítési lehetőségek gyarapították a gazdaságot, megteremtve a lehetőséget a Rábaközben, a Fertő mentén, a Szigetközben a mezővárosi szintű életre. Természetesen az ország nyugati végében változások is gyakrabban érték a népi kultúrát. Sok ipari termék és import árú épült be a hagyományos rendbe, pél dául a viseletbe és a gazdálkodás eszközanyagába. A mosoni és soproni német falvakban korán megindult a földművelés gépesítése és a nemesebb fajták meghonosítása, a ve tett takarmányok felhasználása. Népességi viszonyai a tájat megosztják. Mosón és Sopron megyék német községei már a XIII. századtól nyomon követhetők, középkori betelepülések erősítették meg a valószínűleg oajor-osztrák eredetű nemzetiségi települése ket. A nyugati területek horvát lakossága is már a XVI. századtól számottevő eleme a népességnek. A múzeumi táj egységben a soproni németséget a magyarfalvi /Harka/ lakóház, a Mosón megyei németeket a jánossomorjai /Mosonszentpéter/ porta, a nyugat-magyarországi horvátokat az ündról áttelepített ház és gazdaság mutatja be. 2 TÉKA 1982 1:
