H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1982 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1982)

Ide csatlakozik a féltetős

t ácsolt ökörpatkoló állás /"ka lola"/* A műhely tűzterének gerendáján, a "szemöldökgerendán" iíilS-es évszám utal az építés idejére. A szilsárkány! kov txsokról már l?92-ben említést tesznek a följe^y *ések. A kozuirtokosság fogadott mesterrel dolgoztatott, nárom évre szegődött a mester. Ka közmegelégedésre dolgozott, új a megfogadták. A közbirtokosság felbomlásával vállalkozók kezébe mentek át a muhelyek.Munkájuk jó részét je

lentette ajavítás, patkolás. Speciális szerszámaik,, a tíízifogó, fogószorító giokni, kovácssatu, reszelők, fúrók ma is megelevenednek a bemutatók alkalmával. Ember és állatgyógyászati szerszámok szemléltetik a kovácsmester sokoldalú munkáját, tudását. A népi vasművesség emlékeit őrző falusi kovácsmesterek mindig tekintélyes emberei voltak a faluközösségeknek. A kovácsműhely körül sajá tos közösségi élet alakult ki. VESZKÉNYI KÁLVÁRIA A tájegységből visszatérő látogató előtt kis dorn bócskán tűnik föl a veszkényi kálvária csoportja. Az akác fa kereszteken elhelyezett ötalakos pléhkálvária a maga ne mében ritkaság. Alakjait Jézus, Bűnbánó Magdolna, Mária, János apostol és a két lator. Az eredeti környezethez hasonlóan elhelyezésre kerülő együttes a m izeumi falucskának látványában és mondanivalójában is fontos eleme lesz. Î8