H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1981 1-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1981)

A tiszabecsi csűr A tiszabecsi csűr felső-tiszavidéki tájegységünk milotai telkén áll. A milotai ház és portája a templom mellett helyezkedik el, egy 8-10 holdas szerény középparaszt gazdaságát mutatja be a múlt század második feléből. Maga a telekelrendezés a Felső-Tiszavidék középkori hagyományait őrzi, úgynevezett kettős udvarú, amit a néprajzi irodalom baromudvaros telekrendnek is nevez. Az állattartó épületek, az istálló és a disznóól az utca felől, a ház előtt helyezkednek el, a ház mögött csak a gabonás és takarmányos építmények állnak, köztük a legjelentősebb, a csűr. A tiszabecsi jármos csur az Erdőháton, a Szamosháton, a Hétoldalon és a Tiszahát legnagyobb részén elterjedt hosszú csürtípus legrégiesebb változata. Szerkezetében eltér a területen általános másik hosszú csűrtípustól, a széklábas csűrtől. A jármos csűr belső tere osztatlan, a széklábas csűrt ezzel szemben két sor tartóoszlop három hajóra tagolja, s ezzel szélességét is megnöveli. Elhelyezése mindkét típusnak hoszszanti, be- és kijárattal a rövid végeken. A tájegységbe áttelepített másik két csűr a széklábas formát képviseli. A jármos csűr elnevezését a vázszerkezet fő elemeinek, a talpfákba beállított, fölül keresztgerendával összefogott, behajló szárú ágasfapárok nevéről, a jármokról kapta. Ez a jármos szerkezet a csűr belsejének magasságát jelentősen emeli, tulajdonképpen álboltozatot alkot, melynek igényes technikai megoldása a gótikus ácsmunka hagyományait örökíti tovább. A jármos csűr elterjedését ezenkívül még az erdélyi Mezoségró'l és Kai itaszegről ismerjük, először Jankó János írta le aranyosszéki változatát 1893-ban, majd 1911-ben Kós Károly kö-