Balázs György szerk.: TÉKA 1980 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

A tér déli oldalán egy vízmedencét és Grúzia domborműves térképét helyezik majd el. Jelenleg a kiállítás a terület alsó része felől járható be a nyugati tájegységek érintésével, ha azonban majd a múzeumot középen átszelő drótkötélpálya megépül, a látogatók felülről lefelé haladva nézhe-*tik végig a kiállítást. Grúzia különböző tájainak természeti-klimatikus viszonyai, a gazdálkodás módja, a helyi építőanyagok, a szociális-gazdasági struktúra, a nemzeti hagyományok és ezek változása az évszázadok során együttesen határozzák meg mind a települések karakterét, mind a lakóházak típusait. A viszonylag kontinentális és száraz éghajlat Kelet-Grúziában, a meleg éghajlat, dús növényzet és a sok napsütés nyugaton, a zord természeti viszonyok és a határhoz való közelség a magashegységekben - magyarázza a három főbb földrajzi egység építészetének különbözőségét: 1. / Keleten boronaszerkeze

tu, kupolaszerű bevilágító - ill. füstelvezető nyílással ellátott, zárt, kőfalú lakóházak /" gvirgvini"/. Az épület belesimul a terepbe, földdel- fűvel borított teteje van. 2. / Nyugaton faszerkezetű, esetleg sövényfalas házak /szadzsalabo szahli, sua szahli/ nyitott tűzhellyel, lapos hajlásszögű nyereg- vagy sátortetővel. 3«/ A hegyvidéki épületeknek három típusa van: - kettő-ötszintes lakóerőd - háromszintes teraszház szérűskerttel - kettő-háromszintes ház /"kor"/ A fejlődés során két, később széles körben elterjedt típu-