Balázs György szerk.: TÉKA 1980 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

A sátraknak hívogató cégérük is volt: tepsi, vagy egy gyalui org ács-köteg* A belső vásártéren szintén meghatározott rendet foglaltak el az árasok. A vásártér szélén kaptak helyet a harisnyasok, kendősök, zsibárusok. A tulajdonképpeni nagyvásártéren hosszú sorokban kínálták portékájukat az asztalosok, esztergályosok, kárpitosok, fésűsök, rokkások. Itt jutottak vevőhöz a szűcsök, rőfősök, kelmefestők, edényárusok is. A tér nagy részét a kalaposok, kosárfonók, bazárosok, üvegesek, képárusok /képkeretezők/, könyvárusok /könyvkötők/ foglalták el. Nagyobb kereskedőknek /pl* ruha, függönyös« csipkés/ is a tér közepén volt a helyük, mellettük a cukorkaárusok, plánétások, gyógyfüvesek sátra állt. Egymás után állították fel sátraikat, bódéjukat a csizmadiák, papucsosok, cipészek, cukrászok, fényképészek, árnyképkivágók , gyorsrajzolók. A vásárosok háta mögött a komédiások kaptak helyet. Itt a céllövöldétől kezdve az állatokig minden megtalálható volt. Köztük voltak a jósok; a jövőt ismerő mágusok, több évig alvók, asztaltáncol tatok, szuggerálok. Alkalmi árusoknak is jutott egy kis hely a törzsárusok mellett, ilyenek voltak pl. az ún. rétes emberek, akik darutollat, nadályt árultak betegség ellen, vagy a művirágkészítők, foghúzók. A vásár egész területét bejárták a mozgóárusok:perecesek, bazárosok, fagyialtosok. A gyümölcs és zöldségpiac nagy helyet foglalt el. A húspiacon a frissen vágott jószágokat árulták. Vásáraink tele voltak különféle látványossággal, sajátos alakokkal. A több napig tartó vásárokon különféle olyan portékákhoz és csemegékhez jutottak az emberek, amelyek hiányoztak