Balázs György szerk.: TÉKA 1980 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

ben magyar eredetűek, ezért a hároa negyében kutattunk valamennyi hasonló történelmű és etnikai jellegű görögkatolikus településen, mindazokban, ahová kárpátukrán betelepülés történt. A múzeumba áttelepített keresztek tíz faluból származnak és képviseli a területen föllelhető összes sírjeltípust és változatot. Formailag három fő típust találtunk. A legáltalánosabb az egyszerű, egyenesvégződésű kereszt, Szabolcs-Szatmárban szinte kizárólag ez található meg. A hajdú-bihari magyarok lakta Kyiradonyban elterjedt a virágos végű kereszt, a bodrogközi Kanézlőn, Zalkodon és Vissen pedig az egyenes vonalakkal tagolt, apró "cifra" keresztek gyakoriak. A sírjeleket a rekonstruált temetőben származási helyük szerint különálló csoportokban állítottuk föl, így egyben a görögkatolikusoknál is hajdan szokásos családonkénti együvé temetkezés képét mutatják. A templomot fazsindelyes kerítés övezi. A templomkert kapujától jobbra, a"legelőkelőbb" helyen vannak a mándoki sírkeresztek, majd mögöttük az ajakiak, nyírlugosiak, szakoly! ak, hátul középen a máriapócsi hármas sír, szomszédságában a legmonumentálisabb tornyospálcai kereszt, balról pedig a művesebben kimunkált, virágos végű nyíradonyi és kenézlői "cifrakeresztek". Maguk a sírkeresztek mind e században készültek. Korábbiakat nem sikerült találnunk, hiszen mind fából készültek, s így igen mulandóak, de formakincsük hagyományos, több évszázadra tekint vissza. A mándoki templom tehát temetőkertben áll, kerítés védi a holtak nyugalmát, s ha ideképzeljük a húsvéti ételáldozatot, a kapu elé tett koporsót, megelevenednek a szokások is. TÉKA 198a 2 17 —