Balassa M. Iván, Balázs György szerk.: TÉKA 1979 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1979)

Készítéskor a csempék főbb formáit fa sablonok segítségé* vei állították össze, a párkányokat külön húzták, majd illesztették a csempére. A nyers felületet először fehér földfestékkel alapozták, majd kékes-szürke spriccelt mázzal látták el. Az előregyártott domborműves díszeket a mázazás előtt ragasztották fel. A kályha hasáb alakú tömege három fő egységből áll. Az aisé lábazati elemek felületét tört kosárgörbeives nyílások tagolják, rátétes díszek gazdagítják. /Ezek a pilléreken állé dobozszerkezetű csempék hordják a kályha tűzterének alsó padlóját is./ A tűztér merev formáját középen egyszerű osztópárkány oldja fel; alatta legyezőszerűen szétterülő palmettás díszítés van. A kályha legszebb része a felső lezárást biztosító koronázó párkány. Homloklapján 1866-os évszám, alatta pedig a megrendelők neve olvasható: Johann Strohrigl és Susana Strohrigl.