Balassa M. Iván szerk.: TÉKA 1979 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1979)

Hány ekevasat edzett, élezett? Hány lovat patkolt - ki mondja meg? Akinek megvasalta szekerét, az unokája se nyúzhatta szét. Most csak ül, elcsigázva, roskatag. Izmaiból az erő kiszakadt. Egykedvűen bámulja az eget, egyszerre látja: vendég közeleg. Ősz férfi baktat az udvaron át, Kantárszáron vezeti pej lovát. Eltörli bajszát az öreg kovács, lassan feláll, fogadja a komát. "Bevasalnád ezt a lovat, Gyulám?" -"Be én! - feleli s felnevet apám. "Bug mint az ördög - nem vállalja más. - Tudom - válaszol az öreg kovács. Megáll keményen, fénylik a szeme szenet keresgél, indul befele. Pár pillanat, máris tüzet rakott, dudorászva huzza a fújtatót. Termete megnőtt, arca kisimult, lehullt róla az ólomsúly, a mult: Patkót kalapál, még tán szaporábban, mint valamikor húszéves korában.