Balassa M. Iván szerk.: TÉKA 1979 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1979)

1979. szeptember 26-29 . nemzetközi tanácskozás A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN Közép- és Kelet-Európa szabadtéri múzeumainak - egye bek mellett - közös vonásuk az, hogy szinte még mindegyik az épités szakaszában van. Igy szakmai problémáik elsőrendűen ezzel függenek össze, keresik az épületek áttelepitésénnek legjobb megoldásait, a muzeumok munkatársainak az 6r>ületek berendezése, ennek minél hitelesebb megoldása naponta jelentkező feladat. A Szabadtéri Néprajzi Muzeumot ez a tény ösztönözte arra, hogy nemzetközi tanácskozást rendezzen ANYAG, SZERKEZET ÉS BERENDEZÉS A SZABADTÉRI MUZEUMOKBAN A tanácskozás meghívottainak javasoltuk, hogy két kérdéskörben fejtsék ki álláspontjukat, ismertessék a szabadtéri muzeumok épitése során szerzett bőséges tapasztalataikat . Elsőnek a szabadtéri muzeumokba áttelepített épületekkel kapcsolatosan egy állandóan felmerülő kcrdéssel, a hitelességgel kívánunk foglalkozni. A kívülálló számára is nyilvánvaló, hogy egy régi falusi épületnek lehetetlen' minden részét elszállítani eredeti helyéről. Viszonylag könnyű a helyzete az olyan muzeumoknak, melyek fából készült épületeket mutatnak be. Itt elméletileg el lehetne hozni az egész házat, istállót, csűrt, stb., ha nem kellene azt számításba venni, hogy 100-200 éves építményekről van ilyen esetekben szó, ahol bizony már nagyon sok gerenda korhadt, törött, tehát olyan, amit a szabadtéri múzeumba szállítás után nem lehet újra felhasználni. Magyarországon ez a kérdés még inkább foglalkoztatja a szakembereket, hiszen az ország nagy részén vályogból, csomókból összerakott-, vagv éppen deszkák közé döngölt sárból, földből készült fala van a házaknak. Az cimmel.