Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Előszó

vak), ám Rákösd közigazgatásilag ma már a közeli Vajdahunyad részét képezi, lakóinak egy része már a 19. század végén a vajdahunyadi vasgyárban dolgozott, Lozsád viszont - mely korábban a legjelentősebb falva volt a megye magyarságának - a fő közlekedési útvonalaktól távol esvén a 20. század második felében, a megváltozott társadalmi keretek következtében elvesztette egykori vezető szerepét. A kutatás a történelmi háttér föltárását igényelte, hiszen a megye történelméről nem áll rendelkezésünkre monográfia. Ehhez áttekintettem és fölhasználtam a történelmi szakirodalmat, illetve a Lozsádra és Rákosdra vonatkozó levéltári forrásokat. Ezek egy részét a helyi parókiákon, más részét pedig Kolozsváron az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárában őrzik. Ezáltal nemcsak a 19. századi állapot, hanem az azóta zajló folyamatok is érthetővé váltak. Összességében nagyon sok tapasztalattal járt a szórványmagyarság körében végzett kutatásom, mely során a városi és a falusi közösségi kohézió mibenlétére is fény derült. A területi alapú gyűjtés révén a legkülönbözőbb társadalmi rétegek vizsgálatára került sor, egykori nemesek leszármazottaival, egyszerű falusi emberekkel, gyári munkásokkal és értelmiségiekkel is készítettem interjúkat. Bízom benne, hogy munkámmal hozzájárulhattam ennek az eltűnőben lévő világnak a megismeréséhez. A terepmunkám során készített fotóimat a könyv mellékleteként kiadott CD tartalmazza. Ezúton is köszönettel tartozom mindazoknak, akik segítették munkámat: lelkészeknek, a helyi értelmiség képviselőinek, levéltárosoknak, nyelvészeknek, és különösen köszönöm türelmes adatközlőimnek a hosszas beszélgetéseket, melyek révén megismerhettem az életüket.

4 10 Adatközlőim nevét nem adom meg, csupán fiktív monogrammal jelölöm őket. Adataikat a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Archívumában A-6357 szám alatt helyeztem el.