Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

VALLÁS ÉS NYELV - Vegyes házasságok

VEGYES HÁZASSÁGOK Egykoron a párválasztás legitimálta a család, az ősök értékrendjét, de a 20. század folyamán az individuum szerepe megnőtt, és az énközpontú megközelítés lett a jellemző ezen a téren is. Az 1940-es évekig a szülők igyekeztek gyermeküknek református magyar házastársat találni. A magyar családok kiterjedt rokoni körrel és nagy házasodási vonzáskörzettel rendelkeztek a megye sok falvában, a kis létszámú településeken élőknek ugyanis így nyílt lehetőségük a rétegendogámiára. Ebből adódóan gyakran derült ki, hogy az egymástól 20-40 km-re élő adatközlőim rokonok egymással, ahogyan arra majd az egyes falvakról szóló leírásokban számos példa szerepel. Az ismerkedés egyik lényeges alkalmát a búcsúk nyújtották. Az ortodoxok templomhoz kötődő ünnepnapját a reformátusok is számon tartották, s ilyenkor hívták meg a máshol élő rokonokat vendégségbe, amit táncmulatság követett. Olyan tendenciát is megfigyeltem, hogy a 20. század közepe táján a református népesség számának csökkenésével párhuzamosan kibővült a házasodási vonzáskörzet. Ezt részletesen Lozsád és Rákösd példáján fogom leírni. Az 1950-es évektől a kulákká nyilvánítások, a földek elvétele miatt sokan gyári munkára kényszerültek, a korábbi kapcsolatrendszerek meggyengültek, az új munkahelyek új ismeretségekre kínáltak lehetőséget, és előtérbe kerültek a vegyes házasságok. A legfiatalabb generációk már elfelejtették, hogy nagyszüleik honnan jöttek, hol élnek a rokonaik. Arra is hallottam példát, hogy magyar - német vegyes házasságból született személy oly módon szerkesztette meg identitását, hogy magát románnak tartja. A közösséget központba állító kultúrákban a hangsúly a beilleszkedésen van, a bizonyos személyekkel vagy csoportokkal (családdal, református egyházzal, magyarokkal) kialakult kapcsolatok a fontosak.

5

4 Az identitás szempontjából a párválasztás is egyfajta elköteleződés. A fiatalok egy része ugyan ennek akkor nem tulajdonít nagy jelentőséget, de a későbbiek során az étkezés, az ünnepek megtartása terén sok konfliktus vagy kompromisszum születik. Egy Zsil-völgyi asszony fogalmazta meg: „Úgy hozta a sors, hogy nem magyarhoz mentem férjhez, hanem románhoz, amit ma is bánok. Nem azért, hogy nagy magyar vagyok, hanem azért, hogy a kicsikék most elrománosodtak teljesen. A lányom is románhoz ment férjhez, az unokáim már románnak születtek." 5

4 Smith - Mackie 2004: 207. 36