Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

VALLÁS ÉS NYELV - Értelmiség

nem jut elegendő idejük a hívek lelki gondozására. Sajnos vannak olyan települések, ahol már beletörődtek ebbe a helyzetbe, és amikor fölkínálták nekik azt a lehetőséget, hogy önálló papjuk legyen, akkor azt elutasították, mert csak a gondokat látták (pl. lelkésznek lakás biztosítása). A lelkészek felelőssége óriási: ő és felesége is hozzájárul a közösség összekovácsolásához vagy felbomlásához; hajlandó-e elfogadni és továbbvinni annak szokásait, új hagyományok kitalálásával maga is próbálja-e a gyülekezet tagjait közelebb hozni egymáshoz, vagy hagyja, hogy szétszóródjanak. Ahol nincs önálló lelkész, ott megkezdődik az amúgy is kicsiny közösség végleges elsorvadása. Megszűnik a hétköznapi kapcsolat a lelkész és a gyülekezet között, az emberek ügyes-bajos ügyeikben már nem fordulnak hozzá; eltűnnek a bibliaórák és más vallásos összejöveteli alkalmak, amik a hívek identitását erősíthetnék. A papi lakok állaga használaton kívül kerülésük után hamar elkezd romlani, amit egy idő múlva teherként élnek meg a hívek, és szívesen eladnák, míg az egyházi vezetők az egyházi vagyon elprédálását látják ebben, és nem járulnak hozzá. A gyülekezetek elöregedésével helyben már nincsenek olyan személyek, akik odafigyelnének a templom javítására, ezért például Kéménden és Nagypestényben - bár mindkét templom középkori eredetű művészettörténeti kuriózumnak számít - az istentiszteleteket egy-egy család otthonában tartják meg, a romos templomok teljesen használaton kívül kerültek, csupán istentisztelet vagy temetés alkalmával harangozik ott a gondnok. Problémát jelent az is, hogy a lelkészek körében Hunyad megye épp a szórványlét miatt nem népszerű, sokáig olyan helynek számított, ahova száműzetés jelleggel tették ki a papokat (pl. alkoholista volt), vagyis maga az egyház is értéktelenebbnek ítélte meg a szórványvidéket. Az utóbbi években azonban már változott a helyzet: ugyan a mostani lelkészek között is vannak, akiket kihelyeztek ide, ám többen önként választották ezt a helyet (van, aki kihívást, igazi missziós lehetőséget látott benne, más falusi gyülekezetből pályázott városi állásra, amit kedvezőbbnek tartott családja számára). Elsősorban kezdő lelkészekről van szó, akik egy-két évre tervezik itt maradásukat, de legföljebb addig, amíg gyermekeik elérik az iskoláskort, mivel helyben nem látják biztosítottnak gyermekeik megfelelő színvonalú, magyar nyelvű képzését. Olyan esetekről is hallottam, hogy a lelkész gyermekeit a Székelyföldön élő szüleihez küldte általános iskola idejére, hogy ott anyanyelvén tanulhasson. Hátszegen a jelenlegi református lelkész két lánya volt az utolsó magyar diák az általános iskolában, ahol csak ro33