Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

A HUNYAD MEGYEI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉGEK - Petrilla-Lónya

nyában a műszakot, inkább szórakozást keresnek, kirándulnak, nem vállalnak munkát. A városi emberre jellemzően távolságtartóbbak, de vasárnaponként szinte minden pad megtelik (kb. 50-60 főt jelent). A petrillaiak nyitottak az újításokra, az istentisztelet mellett a templomban kiállításokat mutattak be: festményeket, illetve a hívek a saját szülőfalvaikból hozott textíliákból, viseletekből szedtek össze egy kiállításra valót. Mindkét helyen nagyon erős az asszimiláció, viszont van egy olyan réteg, akik ugyan már elveszítették anyanyelvüket, de ragaszkodnak református vallásukhoz. Számukra a lelkész temetések, esküvők, keresztelők alkalmával román nyelven is igyekszik átadni az Evangélium üzenetét. A vasárnapi istentiszteletek magyar nyelvűek, csak ha a lelkész látja, hogy az azon a héten temetett személynek vannak ott magyarul nem tudó hozzátartozói, akkor szól pár mondatot románul az elhunytról, és imádkoznak is érte románul. Székelyföldről (Kutyfalváról, Nagykadácsról) idekerült adatközlőim mind azt mondták, hogy csak átmeneti időre, egy-két évre indultak el a Zsil völgyébe, hogy anyagilag rendezzék a helyzetüket, de aztán itt ragadtak. Volt, akinek már nem volt hová visszamennie, más pedig megszerette a várost, a tömblakás nyújtotta kényelmet, és nem akart visszaköltözni falura. Az Arad megyei Pécskán 1942-ben született PA nyugalmazott magyartanár. Édesapja az 1950-es évek elején érkezett Petrillára, nem tudta elfogadni a mezőgazdaságot érintő változásokat. Mivel a II. világháború alatt Rozsnyón dolgozott ércbányában, a válság elől a kiutat a Zsil-völgyi bányászatban látta, így került a tágas Alföldről ebbe a szűk völgybe. PA és édesanyja 1956-ban követték az édesapát, PA a petrozsényi magyar gimnáziumban folytatta tanulmányait. Pécskán csak magyarul beszéltek, az ott élő románok is tudtak magyarul. PA csak az iskolai román órákon tanult anyagot hozta magával, de itt gyorsan megtanult románul, a kétnyelvű környezetben akarva-akaratlanul is elsajátította a román nyelvet. PA-ék évente kétszer jártak haza Pécskára: tavasszal kapálni és ősszel kukoricát törni, a betakarítási munkákban segítették a rokonokat. PA fia Nagyváradon él, felesége édesapja román volt, de édesanyja részéről magyar, a családban magyarul beszélnek, PA unokája csak az iskolában tanul románul, de amikor hosszabb időt tölt nagyanyjánál és kimegy a helyi gyerekek közé, akkor bátrabban kezd románul beszélni. PA római katolikus, de eljár a református istentiszteletekre (a református vallást magyar vallásnak tartja) és a református nőegylet rendezvényeire is (pl. világi imanap, reformáció napi megemlékezés), mert magáénak érzi ezt a befogadó és megtartó közösséget. 177