Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

A HUNYAD MEGYEI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉGEK - Őraljaboldogfalva

szeházasodtak. Ha szülőfalujában maradt volna, az egyetlen munkalehetősége a kollektív lett volna, itt viszont gyárban, majd az erdészeti irodán dolgozott, ami előnyösebb volt számára, férje pedig a kaláni vasgyárban vállalt jól fizető állást. ÖC a tömbmagyarságból érkezett ide, eleinte nemigen tudott románul, de a munkahelyén és a szomszédokkal folytatott beszélgetések során jól megtanult, és mára a magyar nyelv használata szorult háttérbe. A gyermekeit annak idején nyaranta hazaküldte Szentgericére az édesanyjához, ott jól megtanultak magyarul is. Unokája viszont már nem tud az édesapja anyanyelvén beszélni. Mind a protestáns, mind az ortodox ünnepeket megülik, hiszen ha a Nagyszebenben lakó fiáék ortodox húsvétkor tudnak hazalátogatni, akkor nekik süt-főz. Ő és férje is unitárius vallásúak voltak, a lupényi unitárius lelkész adta őket össze Hátszegen, akkor még havonta egyszer átjárt Lupényból. Gyermekeiket is unitáriusnak keresztelték, de mivel a közelben nem volt unitárius lelkész, a reformátusoknál konfirmáltak Hátszegen (onnan járt ide a református lelkész). Két fia Szebenben telepedett le, egy fia és egy lánya a faluban maradtak. Mindhárom fia román lányt vett el, egyik menye szebeni, a másik Szeben mellől való, a harmadik a közeli Bajesdről jött Oraljaboldogfalvára. A fiai ortodox templomban esküdtek, mindhárom unokája ott lett keresztelve. ÖC-ék megmaradtak unitárius vallásúnak, de a református gyülekezetbe járnak és oda fizetnek egyházadót. Télen náluk tartják az istentiszteleteket a kicsi szobában, karácsonykor pedig, amikor többen vannak, a fia szobájában gyűlnek össze. El szokott menni az ortodoxokhoz, volt a hívőknél is. Úgy érzi, nem nagy a különbség. Az ortodox liturgiát nem annyira szereti, mert ott sokat énekelnek. 175