Kiss Kitti: Kovácsolt és öntöttvas edények a magyar szabadtéri múzeumokban (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai, Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Statisztikák a századfordulón: 1898, 1906, - Vasedények 1898 - Termelés, fogyasztás, áruforgalom 1906 - Termékek

VASEDÉNYEK 1898 Az 1898. évi statisztikai felvétel feldolgozása kovácsolt vasedényről, valamint a zománcos öntöttvas és a zománcos lemezedényekről szól, üzemekről, technológiáról és kereskedelemről.'

1

3 KOVÁCSOLT VASEDÉNYEK A kovácsolt vasedények, korabeli jelentőségükkel összhangban, nem állnak a rendszerző felsorolás élén. 1898-ban a statisztika csak egyetlen „gyárat" talált, amely kovácsolt edények gyártásával foglalkozik az országban. Merényben, Plander Gyula és társainak hámorában készítettek kovácsolt vasedényeket, 22.500 darabot 22.000 K értékben. Legtöbb termékük lábas és hosszúnyelű serpenyő, ezenkívül kőműves eszközök készültek még. A hámor termékeiről az ezredévi kiállítás ismertetője külön szólt 1896-ban:

a edényeit érdekes specialitásnak nevezi és megjegyzi, hogy ez az iparág a zománcos edények olcsósága következtében napról-napra veszít jelentőségéből, és csak az tartja fenn: ..hogy némely vidéken a drágább, de emberöltőkig eltartó kovácsolt vasfazekakat és serpenyőket még mindig igen kedvelik." ZOMÁNCOS VASEDÉNYEK: ÖNTÖTTVAS ÉS LEMEZEDÉNYEK Az 1898. évi adatok feldolgozója a vasedények zománcozása, mint idehaza növekvő jelentőségű technológia üzemeire összpontosítja a figyelmet. Felidézi a megelőző évtized eredményeit is. Kisgaram állami vasgyárának kitűntetett szerepe volt a vasedénygyártás hazai történetében.''

5 „Magyarországon a zománczozott [öntött] vasedények gyártásának meghonosítása id. Kerpely Antal nyug. miniszteri tanácsos érdeme volt, a ki, minta m. kir. vasművek igazgatója, 1884-ben a kisgarami Irhonitzi] vasöntőműhelyt nagyszabású edénygyárral és zománczoló művel kapcsolta össze. Az edénygyárban egészen új iparágat, a sajtolt lemezedények gyártását is meghonosították. "

U

b A zománcozás terjedésének érzékeltetéséhez az 1890. évi népszámlálás anyagából kiemelve olvassuk, hogy abban az évben egyedül Kisgaram foglalkozott zománcolt vasedények gyártásával, ahol ez fő üzemág volt és 75 főt foglalkoztattak. 1898-ban viszont már két helyen folyt gyártás, együtt mindösszesen 522 személyt foglalkoztatottak már. A második gyár zománcozott öntöttvas edényeket készített, melléküzemágként működött az Osztrák-Magyar Állami Vasúttársaság Anina vasgyártelepén a Bánságban, Krassó-Szörény vármegyében. Zománcozott öntöttvas edényt gyártott tehát Anina, zománcozott öntöttvas és zománcozott lemezedényt egyaránt Kisgaram, továbbá zománcoztak lemezedényt 1898-ban Losoncon két gyárban (Rakottyai György és társai, Sternlicht S. és társai). A négy zománcozó gyár mindösszesen 5.000 darab terméket készített (köztük nemcsak edény, hanem egyéb zománcolt áru is szerepelt), összesen 2.314.134 K értékben. Ebből itthon értékesített termék a Rakottyai cég esetében 70%, Sternlicht cég 40%, Kisgaram 84%, Anina 100%. Az 1889-1898 évtizedből a kötet Kisgaram termelését részletezi tovább. Darabszámra 1898-ban öntöttvas zománcozott edényből készítették a legtöbbet, ez összes termékük 63,55%-a volt. Az évtized folyamán zománcos öntöttvas edényből súlyban kifejezve a legalacsonyabb éves érték 6.500 q (1890), a legmagasabb 10.080 q (1892) volt, termelésük általában 9.000 q körüljárt, 1898-ban 9.329 q. Súlyban ennek a tizede körül mozgott a könnyebb és kevesebb zománcos lemezedényük, ahol a legalacsonyabb érték 774 q (1895), a legmagasabb pedig 1.272 q volt (1889). KÜLKERESKEDELEM 1898 Az ország behozatala különféle vasedényekben a külkereskedelmi statisztika szerint igen tetemes volt, a teljes szükségletnek csak 35%-át fedezték a hazai gyárak. A behozatalban fő szerepe volt Ausztriának, ahonnan 40.899 q-t hoztak be 1898ban. Az osztrák gyárak túltermeléssel küzdöttek, gyártmányaikkal elárasztották a piacot, velük versenyezni nem lehetett. 1898-ban az öntött zománcos edények behozatali többlete 20.217 q volt, zománcos lemezedényből ugyanakkor 12.493 q. A zománcgyártás legfontosabb nyersanyagait külföldről, Ausztriából, Németországból, Franciaországból és Svédországból hozták be. A hazai gyárak vagy nem kínáltak megfelelő minőséget, vagy pedig nem foglalkozott senki a gyártással. TERMELÉS, FOGYASZTÁS, ÁRUFORGALOM 1906 Az 1906. évre vonatkozó vasipari statisztika

6

7 a hazai vasedénygyártás gyors fejlődéséről számolt be, nyomasztó vámbelföldi (a Monarchia határain belüli) verseny ellenére. Az elemző magyarázatul kiemelte, hogy egyrészt rendkívül erőteljesen megnőtt a zománcozott edények hazai kereslete, másrészt gyáraink a nemzetközi piacon is tért hódítottak. 1906-ban a zománcozott edények kivitele 27 országba irányult: 47% Ausztriába, 23% Oroszország, 7% Törökország, 5% a Balkánra. A nagymértékű behozatali többletet, ami az első termelési statisztika idején (1898) mutatkozott, az Ausztria és Magyarországra kiterjedő termelési kartell következményének tekintette az elemző, amibe akkor két magán zománcgyárunk tartozott (a két losonci gyár, melyek lemezedényt zománcoztak). TERMÉKEK Az 1906. évből 5 termékcsoport bemutatása következik, az öt kategória jelzi a kínálat szélesedését és az elérhető edénytípusok választékát egyaránt: 1. Nyers öntöttvas edények 2. Zománcozott öntöttvas edények 3. Kovácsolással vagy sajtolással előállított feketepléhedények (üstök, bográcsok) 4. Zománcozott pléhedények 5. Fehérbádogból készült, vagy pedig ónozott, illetőleg cinkezett edények u MATLEKOVICS Sándor 1898. 300. 4

5 Kisgaram (Zólyom vm. Breznóbányai járás). „Kisgarami vasgyár egyik legrégibb hazánkban, már a XVIII. század végén itt a vasgyártás nagy lendületet vett. 1848-ban a magyar kormány a fegyvergyártást rendezte be, 1854-ben itt és Zólyombreznón a síngyártást kezdték meg, 1881 óta itt kizárólag vasöntéssel foglalkoznak." RÉVAY 1914. 683. 4

4 SZTERÉNYI József 1901. 154. 4

7 EDVI ILLÉS Aladár 1911. 14