Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A gabonás vermek problematikájához

pontatlannak találta ahhoz, hogy általánosító következtetéseket lehessen levonni.

1

8 A magunk részéről - az újabb feltárások eredményeivel megerősítve - úgy véljük, hogy e régészeti adatok

1

9 szórványos voltuk ellenére is a gabonás vermek meglehetősen széles körű használatát igazolják az Árpád-korban. A feltárt vermek mérete, körte alakja, az elkészítés módja, egy helyen való csoportosításuk, a bennük talált gabonamaradványok mind olyan tények, amelyek fejlett veremkultúráról tanúskodnak. Ezek az adatok a recens gabonás vermekkel való összevetésben egyúttal a földművelő kultúra technikai szintjének megrekedését bizonyítják, amennyiben kézenfekvően igazolják, hogy a gabonás vermek formája, nagysága, készítési technológiája hét-nyolc évszázadon keresztül szinte semmit sem változott. A gabonás vermek kora középkori alkalmazásával kapcsolatban még egy gondolat kívánkozik papírra. Az agrártörténeti kutatásokból tudjuk, hogy a XIV században a magyar nyelvterületen intenzíven fejlődő földművelő tevékenység következtében ebben az évszázadban már a gabonaneműek árutermelésével lehet számolni. Azt is tudjuk, hogy a fogyasztó piacok ellátása - a földesúri üzemek fejletlensége, a majorságok kialakulatlansága miatt - elsősorban paraszti termelésre épült.

2" Úgy véljük, hogy a piacra való termeléssel egy időben a gabona felhalmozása, tartalékolása céljából a korábbinál nagyobb és több tároló térre lehetett szükség. A raktározó tér növelését a XIV századi parasztok a legegyszerűbben a már korábban is alkalmazott gabonás vermek számának gyarapításával érhették el. Ez idő tájt azonban már számolni kell az ácsolt gabonás ládák alkalmazásával is.

2

1 A kétféle tároló egy időben történő alkalmazása lehetőséget nyújtott a különböző célra szánt gabonafélék szétválasztására. A XIX. századi analógiák alapján úgy képzeljük el, hogy a piacra tartalékolt gabonát tavaszig veremben raktározták el, míg a házi fogyasztásra és vetőmagnak előirányzott gabonaféléket a házban levő gabonás ládákban vagy kasokban tették el. A magtároló építmények és edények alkalmazását sürgette az is, hogy a középkor derekán a rakodóhelyek szűk befogadóképesség miatt a gabonát szemes formában kellett tárolni.

22 Egyetértünk IKVAI N.-al abban, hogy a XV-XVI. századi parasztvermekre vonatkozó régészeti adatok kis száma

2' a kutatás elégtelenségére vezethető vissza,

2

4 hiszen éppen ez az a korszak, amikor a török hódoltság az azzal járó háborús események, nem különben a hódoltsági területek egy részén gyakorlattá váló kettős adóztatás, a martalócok, hajdúk, rácok dúlásai a javak földbe rejtését előtérbe állította. IKVAI N. is rámutatott arra, hogy az elpusztult falvak újra megülését, az elmenekült lakosság viszszatérését, az élet megindulását a földbe rejtett élelem tette lehetővé.

2

5 18. IKVAI N. 1%6. 345. 19. MÉRI I. 1952. 60. 5. ábra; uő. 1954. 64.; SZŐKE B. 1952. 95.; I'ARÁDI X. 1958. 131.4. ábra; OLASZ E. 1959. 8.; KOVALOVSZKY J. 1960. 39.; 1964. 131., 138., 140.; uő. 1965. I. 193.; P. HARTYÁNYI B.-NOVÁK1 Gy.-PATAYÁ. 1968. 56. 20. Erre vonatkozóan vö. BELÉNYESYM. 1954. 55.; uő. 1956; uő. 1957-58.; PACH ZS. P 1963.; HOFFMANN T. 1969. tanulmányait. 21. Az ácsolt gabonás ládák múltjával egy másik dolgozatunkban kívánunk foglalkozni. 22. BELÉNYESY M. 1956. 553. 23. CSALOGOV1CS J. 1937. 1. ábra; MÉRI I. 1954. 146.; BÁLINT A. 1960-62. 69.; SZABÓK. 1938. 86.; P IIARTYÁNI B.-NOVÁKI Gy.-PATAYÁ. 1968. 52. 24. IKVAI N. 1966. 347. 25. Uo. 347-348., 367. 114