Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - A magyarországi szántalpas hombár
Az eddigiekből látható, hogy a szántalpas hombárok múltja két irányban nyomozható: a fonott és a szántalpas épületek irányában. Az elsővel kapcsolatban külön figyelmet érdemel a szántalpas hombár egyik szerkezeti és használati sajátossága, a gabona felülről való betöltése, amely technikailag ugyan indokolt a fonott hombárok esetében, genetikailag azonban kétségtelenül a kasok irányába mutat. Párhuzamok bőven vannak a kukorica tárolására szolgáló épületek között, azonban maga a fonott tároló olyan régi és primitív kultúrelem, elterjedése olyan nagy, hogy a hombárépület elemzéséhez nem nyújthat segítséget. A szántalpas épületek ugyancsak nagy területen ismertek, 7 7 de bizonyos formájú és funkciójú épületet csak Délkelet-Európában használnak, eredetét a Balkánon vagy annak déli, mediterrán részén kell keresni. Ha az ismertetett hombárok eredetét, majd idekerülésük útját vizsgáljuk, több meggondolásra késztető adatot kell figyelembe venni. Az a tény, hogy ezeket az épületeket elsősorban sokac falvakban használják, eleve determinálja, vagy legalábbis egy irányba tereli elemzésüket. Mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk azokat a történeti adatokat, amelyek a délszlávok népmozgását és az ezzel együtt járó kulturális migrációt dokumentálják. A Duna és a Dráva vidékén élő sokacok története ma sem tisztázott. Részletesebben IJNV1 Bernárdin foglalkozott vele, akinek sikerült településtörténetük néhány mozzanatát megragadni. 7 8 Véleménye szerint a sokacok több csoportban települtek be, egy részük Bulgária nyugati részéről származik, míg a többségük Boszniából menekült jelenlegi lakhelyére. 7'' Nyelvük tanulmányozása alapján legutóbb CZIRFUSZ János arra a megállapításra jutott, hogy a baranyai, bácskai és szlavóniai „sokac népességa VI-VII. században végbement nagyobb szláv település utódainak tekintendő", akiket a XVII-XV1II. században boszniai telepesek töltöttek fel."" Véleményét a török adóöszszeírási adatok nem támogatják, ugyanis a későbbi sokac falvak XVI. századi adózói közt délszláv nevet nem találunk. 8 1 A kérdés eldöntése nem tartozik feladataink közé. Bármelyik álláspont igaz, tény hogy nagyobb délszláv telepítés volt a XVII-XVIII. században. Számunkra fontos ezen kívül az is, hogy a betelepülő sokacok állattenyésztéssel foglalkoztak, és a Balkánnak arról a részéről jöttek, ahol a szántalpas pásztorépületek ismertek voltak. 8 2 A felszabadító háborúk vége felé a Balkánra visszaszorult törökök egyre jobban sanyargatták a katolikus sokacokat, akik a XVII. század utolsó évtizedében menekülni kényszerültek. A Szebrenceről mintegy 140 család menekült Mohácsra, 1710-től itt már anyakönyvet is vezettek. 8-' Agradovorvak a Duna balpartján és Szlavóniában találtak új otthont. 8 4 Az olo77. Használták például Skandináviában is. Vö. BERG, G.: Stadges and Wheeled Vehicles. Stockholm 1935. 82-83. 78. UNYI Bernárdin: Sokácok-bunyevácok és a bosnyák ferencesek története. Bp. é. n. (1947). 79. Uo. 16-20. 80. CZIRFUSZ János: A baranyai sokacok eredete. A Pécsi Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1957. 219. 81. KALDY-NAGY Gyula: Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. Bp. 1960. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 103. sz.) 82. A Szerbiában, Montenegróban. Hercegovinában és Boszniában használt szántalpas pásztorépületek adatait WAKARELSKI dolgozta fel. Vö. WAKARELSKI i h. (1956) 60-69. 83. UNYI i.m. 75. 84. Uo. 76
