Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Köszöntések - megnyitók - Kovács Szabolcs kiállítása, 2009

középpontjába. Ez a növényi ornamentika végső burjánzását, a káprázatos színek világát jelentette, és ezzel Szabolcs a történetileg kialakult hagyományt tette ismét élővé. De itt nem állt meg. Rájött arra, hogy a hagyomány feltárása, hűséges követése önmagában nem elég. Szükség van arra is, hogy ez a hagyomány beépüljön a mai társadalom erre fogékony részének igényei közé. A bútorokra festett világ nem csak emlék legyen, hanem szolgálja a mai ember mindennapjait is. így jött létre a praktikusan használható bútorok új családja, a garnitúrák, étkező készletek, a lakást öltöztető függönytartók, a tükrök és pihenő bútorok, valamint éttermi berendezések sorozatai. Tudatos továbbfejlesztése ez egy rég letűnt világot kiszolgáló lakásbelsőnek, a mai ember igényei szerint, egyúttal egy darabka átmentett matyó világ a 21. században. A harmadik jellemző, amit ez a kiállítás sugall: az alkotó tisztessége. Az a magatartás, amely nem enged henye munkát, csak a tökéletest. Az alkotó ebben a műfajban tervező és kivitelező is egy személyben, aki az agyában megrajzolt képet a kezében tartott ecsettel valósítja meg a tőle telhető tisztességgel, a szakma legmagasabb szintjét jelentő mívességgel. Ezt az alázatot láthatjuk a bútorokon, melyeken nincs elrajzolás, elkenés, nincsenek hamis színek, csak a kompozíció egysége, és a virágokkal, koszorúkkal, füzérekkel megrajzolt, megfestett kép tökéletessége. Ezek a vonások, ezek a jellemzők tették Kovács Szabolcsot ifjú mesterré, majd népi iparművésszé, ezek hoztak számára kitüntetéseket és elismeréseket, ezeket a harmóniákat csodálhatták meg kiállításainak látogatói szerte a világban. A kiállítás címe: „Delelő", mintha azt sugallná, hogy Szabolcs elérkezett a csúcsra, és innen már lefelé vezet az út. De én hiszem, hogy ezt a delelőt újabbak fogják követni, újabb csúcsokat fog döngetni nemcsak a maga hasznára, hanem az egész magyar népművészet és valamennyiünk javára. Ehhez, a munkáját becsülő kollégákkal együtt jó egészséget és további jó munkát kívánok! Engedjék meg, hogy a magam részéről is, köszönetet mondjak a kiállítás rendezőjének, szervezőjének, Viszóczky Ilonának, a Matyó Múzeum igazgatójának és munkatársainak kifogástalan munkájukért, továbbá megköszönjem mindazon szervezetnek és intézménynek a támogatását, melyek e kiállítás megvalósulását segítették. Jó ügyet szolgáltak. A Kovács Szabolcs bútorfestő, a Népművészet Ifjú Mestere „Delelő" - Két évtized bútorfestő munkássága című kiállítást tisztelettel megnyitom! 493