Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

derfonallal szorosan átkötötte úgy, hogy felső vége a kötésen túl tenyérnyire kilógjon. A kilógó rész végét egyenesre vágta. Megcsinált 40-50 ilyen babicát, felvitte a tetőre. A legszélére egy nagyot választott ki, mert az látszott a legjobban a ház homlokzata felett. A szárát a kötés alatt kettévette és ráültette a gerincre. A kettéválasztott csomót azután előbb az egyik, majd a másik oldalon lekötözte a legfelső léchez. Azután vette a következőt, azt is ráültette a gerincre, de ezt már az előző szárából csavart kötéllel kötötte le. Ugyanígy a többit is. Amikor az egész gerinc készen volt, mindkét oldalon hosszú léccel kötötte le a szárakat, nehogy a szél kikezdje. Az után egyenesre vágta a sörték tetejét, hogy mind egyforma hosszú legyen. Igy már tényleg úgy nézett ki a tető, mintha sörtéje lenne. Ezzel nagyjából készen volt a tető zsúpozása. Még a tető széleit vágták le egyenesre kaszával, az egész tetőt lesimították gereblye fokával, a kiálló szalmaszálakat kihúzkodták vagy levágták. Néha hosszú fűzfavesszőket fektettek végig a tetőn, két végüket beszúrva a szalma közé, hogy a szél ne borzolja fel a zsúpot. Az új zsúp nagyon tartós és száraz volt. Ha szorosan kötözték, nem engedte át az esővizet vagy a hólevet. Jó hőszigetelő is volt: nyáron hűvös, télen aránylag meleg volt a padlás. A jó zsúptető tartós is volt, 20-30 évig javítás nélkül is megvédte a házat az időjárás viszontagságaitól. EJtána évenként javításokkal, duggatásokkal még 20 évig is kitartott. A régi zsúpos házak kicsi épületek voltak. Mindössze két helyiségből álltak: szobából és konyhából. Az egész épület nem volt hosszabb 8-10 méternél, szélessége sem haladta meg a 6 métert. Ezt a kis házméretet részben a földrajzi körülmények is indokolták. Hegyaljan egyik falunak sem egyenletes a térszintje, mindegyiket horpadások, völgyek, vízmosások szabdalják keresztül. Ezenkívül a talaj mindenütt dél felé lejt. Az egyenetlen és gyakran partba vájt telkeken, az akkori építési technikával, nem is lehetett nagyobb házat építeni. De igény sem volt még akkor nagyobb házra. Sok család még ma is két helyiségből álló házban lakik. Természetesen a régi házak közt már a múlt század közepén is voltak háromosztatúak, szoba-konyha kamrával, vagy két szoba egy konyhával. Ezek azonban már viszonylag újabb típusoknak tekinthetők. A kétsejtű és háromsejtű lakóház esztétikailag, építészetileg és gyakorlatilag is zárt, komplex egységet jelent. Külső formájában és belső beosztásában is harmonikus, megadja mindazt, ami a parasztember számára szükséges. Belső beosztása egyszerű és praktikus. A háromsejtű háznál eleinte csak a család létszáma vagy a gazdasági érdek indokolta a harmadik helyiséget; a polgári divat csak a múlt század második felében vált ösztönzővé. A ház előtt tornác húzódik végig, amit itt házaljanak neveznek. A ház elején és végén fal zárja le, ami azt mutatja, hogy nem használat közben alakult ki, hanem tervszerűen építették a ház készítésekor. Hosszanti oldalát nem zárja le alacsony deszka- vagy vályogfal, hanem szabadon áll, csupán két-három ereszt alátámasztó tlúcfa jelenti a lezárást. Ezek bükkfából készültek, nem díszül szolgálnak, hanem az ereszt támasztják alá. Néha kevés faragással szokták díszíteni. A házalja keskeny, 50-60 cm-nél ritkán szélesebb. így nem hozható kapcsolatba a más vidékeken elterjedt tornácokkal, nem alkot külön helyiséget a ház előtt. Csupán a ház bejárati oldalának és a bejárat vé46