Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népi műemlékek - tájházak - „Tájház". Kísérlet a fogalom és az intézmény tartalmi körülhatárolására

182. kép. Tájház, Hódmezővásárhely (BERECZKI Ibolya felvétele] őrzi és bemutatja a különböző időmetszetek termelő tevékenységét, valamint ezek speciális vonásait. Az így megvalósult, széles értelemben vett tájház - szorosan kötődik ahhoz a közösséghez, amely létrehozta, erősíti öntudatát, identitását; - a közösség számára és szélesebb kulturális értelemben a nemzet javára őrzi és népszerűsíti a hagyományt, a múlt értékeit; - növeli a település ismertségét, segít bekapcsolni a turizmusba, idegenforgalomba; - az épület és a berendezés tárgyai muzeális gyűjteményt alkotnak, melyek megőrzését, állagmegóvását és bemutatását, egyszóval működését (elvileg) a vonatkozó jogszabályok biztosítják. Voltaképpen néhány esetben nehéz megvonni a határt tájház és nem tájház között. A fentiek értelmében, véleményem szerint nem tekinthető tájháznak - a néprajzilag és műemlékileg értékelhetetlen épületben lévő néprajzi, helytörténeti, családtörténeti vagy más speciális gyűjtemény (például pipagyűjtemény, ásványgyűjtemény, természetrajzi bemutató, bélyeggyűjtemény stb.); - teljes mértékben ipari emléknek minősíthető objektum (például vashámor, üvegfúvó, műhely stb.); - sírjelek, emlékoszlopok, székely kapuk, köztéri szobrok, játszótéri építmények stb. 453