Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népi műemlékek - tájházak - Népi műemlékek, tájházak

167. kép. Népi műemlék, tájház. Decs (BERECZKI Ibolya felvétele) (Kölcsey Ferenc - Almosd; Móric/. Zsigmond - Tiszacsécse; Táncsics Mihály - Acsteszér stb.), ahol az eredeti berendezés már nem volt helyreállítható, ezért ezekben az épületekben vitrines kiállításokat rendeztek. Jelentős csoportját alkotják a népi építészeti emlékeknek a szakrális építmények. Amíg egy-egy parasztház, zsellérház esetéhen a minősítés nem okozott problémát, a falusi, mezővárosi szakrális emlékek besorolása nem mindig egyértelmű. Hiszen majd minden faluban volt templom, több helyütt harangtorony, harangláb is, de nem mindegyikük minősül népi emléknek. Végül is a néprajzi és a műemlékvédelmi gyakorlat szerint azokat a szakrális emlékeket sorolták ide, amelyek anyagukban, szerkezetükben és formájukban, esetleg belső díszítésükben a népi építészet jegyeit viselik, ezeket a jellemzőket pedig kisebb vagy nagyobb táj közössége formálta ki generációkon keresztül és örökítette az utódokra. Ezért ebbe a csoportba elsősorban a faszerkezetű, gerendavázas, borona- vagy sövényfalú református és unitárius templomok tartoznak a nyelvterület keleti, északkeleti részéről, továbbá a festett kazettás református templomok ugyanerről a vidékről és a Dél-Dunántúlról. Ide tartoznak a faszerkezetű egyszerű haranglábak, a nagyobb ácsműveltséget feltételező favázas harangtornyok is a nyelvterület különböző részéről. A szakrális emlékek kőzött tartjuk nyilván az egyszerű kialakítású, a népi vallásosságot kifejező kápolnákat, kálváriákat is. Jellegzetes összetevői a népi műemlékeknek az ipari emlékek. Ezek megítélésénél, értékelésénél a döntő szempont az építőanyag, a szerkezet és a berendezés hagyományossága, valamint az a körülmény, hogy ezek a kézműiparok elsősorban falusi, mezővárosi közösségek részére termeltek, és összetettségükben építészettörténeti és 437