Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Népművészet - népi iparművészet - A Janus Pannonius Múzeum borotvatartói
10. változat figyelhető meg. 1'' A hortobágyi pásztorok a 2., 3. és 10-et kedvelték." A Hódmezővásárhely környéki," a palóc"' és az erdélyi 1 7 borotvatartókon a 10. típus ismerhető fel. ez utóbbi zármegoldás - úgy látszik - az egész országban elterjedt. Díszítő technika. - A népi faragóművészet alaptechnikái nem egyforma arányban szerepelnek borotvatartóinkon. Túlnyomó többségüket (53-at) véséssel díszítették. Ezek közül 27-et spanvoloztak is. Kettőt karcolt, egy-egy domborúan faragott és szalmaszállal beragasztott, egy pedig dísztelen. Két olyan tárgy is van, amelyen háromféle technika együtt jelentkezik. A vésés közkedveltségét az anyag minősége magyarázza: faanyagon a vésett díszek mutatnak a legjobban. Díszítő motívumok. — Ebből a szempontból három csoportra oszthatjuk gyűjteményünket. Az elsőbe (14 tárgy tartozik ide) a geometrikus mintájú, a másodikba a növényi (virág), a harmadikba pedig a figurális díszekkel ellátott borotvatartók tartoznak. Némelyik darabon a geometrikus és a növényi motívum együtt szerepel, a figurális ábrázolást pedig mindig növényi díszek egészítik ki. A geometrikus díszítésű tárgyak egy részén elnagyolt, ívelt és egyenes vonalakat figyelhetünk meg. Némelyiket aprólékos, szögletes mintákkal, vonatkozásokkal véstek tele. Külön figyelmet érdemel az 52.346.1 ltsz. tárgy. Az ívelt, recézett vonalak és szalaggyűrűk között napábrá/.olás látható. Ez egyben legrégibb datált tárgyunk is, 1799-ben készült. 45 borotvatartón van növényi ábrázolás. Gyakran erősen stilizált a motívum, máskor finom vonalú és aprólékos. A virágok közül a tulipánt kedvelték leginkább; 24 tárgyon faragták ki a készítők. Stilizált ábrázolások váltakoznak egymással. A motívumok elhelyezésénél tökéletes térkitöltésre törekedtek. A figurális ábrázolások mellett is a tér kitöltését szolgálják a virágminták. A figurális díszítmény feltűnően ritkán, mindössze öt borotvatartón jelenik meg. Lovat véstek az 52.351.1 ltsz. tárgy fedelére. Madáralakot hármat találunk. Az egyik borotvatartónk kétfejű sast ábrázol, csőrében virág. Két másikon a madárnak csak térkitöltő szerepe van. Emberábrázolás is csak három borotvatartón van. Az egyiken gatyás és dolmányos férfi, a másikon puskás betyár és a kedvese. A finom vonalakkal rajzolt jelenet valószínűleg egy ismert betyártörténet grafikai megelevenítése. Részletesebben kell foglalkoznunk a harmadik emberábrázolással (52.372.1. ltsz.). A borotva tartó fedelén csárdajelenetet örökített meg a készítő. Egyik oldalán vadászjelenet hívja fel magára a figyelmet. Másik oldalán a „vadász temetése" látható. A tárgy alakja és díszítése nagyon hasonlít arra a borotvatartóra, amelyet BÁTKY Zsigmond publikált először. 3 8 A kép több későbbi kiadványba is átkerült. Adataik is megegyeznek, mindkettő Sopronban készült, amaz 1869-ben, ez 1872-ben. A BÁTKY által közölt tárgynak az oldalán látható a csárdajelenet, amely ott azzal bővül, hogy a baloldalon egy mészáros szarvasmarhát vezet el. MALONYAY, aki átvette a képet, úgy 33. NAGY Gy.: im. I-1V tábla. 34. LÜKŐ G. im. 20-22. 35. Magyar Népi Díszítőművészet. Bp. 1954. 74. kép. 36. MALONYAY 1).: im. V 306. 37. Catalogul ... im. 99. 38. BÁTKY Zs.: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Bp. 1906. 37. tábla 12. kép. 373
