Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - A Janus Pannonius Múzeum szaru sótartói

123. kép. Virágminták az 51.120.1. ttsz. sótartón tés. A választóvizet legtöbbször szalmaszállal vagy letisztított lúdtollal" kenték rá a sótartóra, amely azon a helyen sárgára oxidálta a szarut. Néhány sótartónkon a két díszítési technika, a vésés és a karcolás keveredik egymással. A díszítmény kontúrját véséssel adták meg és csak azon belül cifrázták karcolással. A karcolás tehát itt inkább csak helykitöltő elem. Amíg a szaru anyagon csak kétféle technika mutatkozik, a vésés és karcolás, addig a fából készült fedél díszítésénél megtaláljuk a domború faragást is, különösen az újabban készült sótartóknál. A régebbi, még a XIX. században készült sótartók fedelét túlnyomórészt véséssel díszítették. Ritkábban spanyolozták is. A karcolással díszített sótartókra általában már karcolt vagy domborúan faragott fedél került. A legújabb sótartók fedelét lakkozással fényezték. Különösen Hoffer János lakkozta szívesen sótartói fedelét. # Néhány megjegyzés a katalógushoz. Gyűjteményünk 56 sótartóját a leltári számok sorrendjében írjuk le. Valamennyi a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya szakleltárkönyvében nyilvántartott. A tárgyak adatait az alábbi sorrendben közöljük: leltári szám, a tárgy irodalmi neve, gyűjtés helye, múzeumba kerülésének ideje, méreteik, anyaga és a díszítés technikája; a díszítés leírása, a fedél (alj) díszítése, a tárgy állapota. Ezután közöljük a tárgy készítésére vonatkozó adatokat: a készítő nevét, a készítés helyét és idejét. Végül a gyűjtő nevét tüntetjük fel. Mivel a szaru sótartók irodalmi és népi neve eddigi ismereteink és a leltárkönyv adatai szerint ugyanaz Baranyában, a népi nevet nem tüntetjük fel külön. Azoknál a 11. MADARASSY: im. 6. p., és saját gyűjtés, 1960. 332