Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Skanzenológia - A skanzenek alapításának motivációi

98. kép. Vasi Múzeumfalu, Szombathely IBERECZKI Ibolya felvétele) adata volt a népi építészeti emlékek minősítése is, és csakhamar elkészült a műemlék, műemlék jellegű, faluképi jelentőségű minősítést kapott építmények jegyzéke, mely folyamatosan bővült, és végül 1000 objektum körül rögzült. A későbbi felülvizsgálatok persze korrigáltak rajta. Létrejött az ICOMOS Népi Építészeti Bizottsága, mely tanácsokkal, konzultációkkal, ellenőrzésekkel segítette a skanzenek építését. A szervezeti feltételek közé tartozik a múzeumi hálózat megerősödése és bővülése. 1962-ben a vidéki múzeumok megyei kezelésbe kerültek, létrejöttek a megyei múzeumi szervezetek (kivéve Zala megyét), az 1963. évi múzeumi törvény és végrehajtási rendelete, és a kapcsolódó szabályzatok egységes rendszerbe sorolták a múzeumokat, ugyanakkor teret nyitottak újabb múzeumoknak és a regionális skanzeneknek is. /Azokban az évtizedekben a múzeumokban folyó tudományos r izsgálatok kiszélesedtek, melyekre korszerű kiállítások sora épült. Mindez a látogató-létszámot évi húszmillió közelébe növelte, és a magyar múzeumügyet az európai élvonalba emelte. Az új szervezeti struktúra lehetővé tette, hogy a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1972-ben kiváljon a Néprajzi Múzeumból, és önálló intézmény legyen. A regionális szabadtéri múzeumok pedig a megyei múzeumi szervezetekhez kerültek, ezzel szilárd intézményi keretet kaptak. Ugyancsak a megyei szervezethez sorolták többségében a tájházakat is. Ezzel a létesítmények működtetésének pénzügyi forrása is lényegében megoldódott. Ha a regionális skanzenek megvalósításának motivációiról beszélünk, hangsúlyozni kell, hogy szervezésüket és felépítésüket mindig néprajzkutatók és az ügy iránt elkötelezett építészek kezdeményezték, a politikai és hivatali szándékok csak elősegítették, támogatták az ügyet. 308