Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Skanzenológia - A hitelesség kérdése a szabadtéri néprajzi múzeumokban

A hitelesség kritériumaként tartjuk számon Szentendrén a településszerkezetet is. A regionális szabadtéri múzeumokban e kritérium érvényesítésére általában nincs mód. Szentendrén a terepviszonyok lehetővé teszik, a településtörténeti és néprajzi kutatások pedig elégséges alapot adnak ahhoz, hogy a tájra jellemző épületcsoport hagyományos településszerkezetét is érzékeltessük. A településhez persze nemcsak a parasztudvarok és a hozzájuk tartozó épületek sorolódnak, hanem a közösség mindennapi életéhez és a faluképhez szorosan kapcsolódó szakrális és ipari építmények, valamint a közösséget szolgáló más épületek (iskola, községháza, boltok stb.) is, áttelepítésük, felépítésük ezért elengedhetetlen. Mindezeknek a kritériumoknak a következetes érvényesítésével, az építőanyagok, a technológia, a szerkezetek, a méretek, a forma, a díszítés, a berendezés, a mikrokörnyezet és a településszerkezet korhű megvalósításával válnak történetileg és néprajzilag hitelessé szabadtéri néprajzi múzeumaink. És jóllehet arra kényszerülünk, hogy különböző elháríthatatlan okokból esetenként másolatokat, rekonstrukciókat építsünk, hiszen a történeti események leginkább a falusi építészeti emlékeken gázoltak keresztül, a helyben megőrzött népi építészeti emlékek mellett szabadtéri néprajzi múzeumaink (Szentendre, Nyíregyháza-Sóstó, Opusztaszer, Szombathely, Zalaegerszeg, Szenna) méltó módon és hitelesen őrzik meg a művelődéstörténetnek ezt a szeletét. 95. kép. Út menti feszület fából faragott korpusszal a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Nyugat-Dunántúl tájegységében (DEIM Péter felvétele] 304