Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Víznyerés - kutak Próbakommentár a Magyar Néprajzi Atlasz térképlapjaihoz

54. kép. Egyszerű hengeres kút fém kerékkel, Baranya megye (FÜZES Endre felvétele] c.) Horgos kút. A vízmerítő eszközéről elnevezett kúttípust elsősorban olyan területeken alkalmazták, ahol a talajvíz szintje magas, és ezért nincs szükség vízemelő szerkezetre, A horgos kút lényege a kútkávával körülvett kútakna, ahonnan hosszú nyélre erősített fa- vagy vaskampóra akasztott edénnyel (korsó, kanta, vödör) csupán testi erővel emelték ki a vizet. Az eszköz neve általában horog. A típus gyakori volt a Dunántúl nyugati részén, a Vág, a Garam és az Ipoly melléken, szórványosan alkalmazták a Felvidéken és Erdélyben is. A víznyerés e módjának domináns neve: horgos kút. Ettől eltérő elnevezések: kampós kút (Mikekarácsonyfa, Vitnyéd, Rábapaty, Drávaszentes, Nagylóc), káváskút (Oroszi),gajmóskút (Ipolytölgyes, Farmos), kút (Szebény, Decs), rovatékos kút (Aszaló), húzós kút (Erdőhorváti), kámvás kút (Vágfarkasd ),gárgyás kút (Vágás), döbrönykút (Debrecen), fóldkút (Beregrákos). d.) Csigás kút. A szerkezet lényegét alkotó fa- vagy fémcsigát a kútkáva szélére erősítették, vagy a kútakna fölé ácsolt gerendakerethez kötötték. A csigán átvetett kötél végére általában fém vödröt kötöttek, és a kötelet a csigán mozgatva húzták fel a vizet az aknából. A szerkezet jelentősége nem nagy a nyelvterületeken. Mindössze két kutatóponton (1 legyháthodász, Zalakoppány) tekinthető dominánsnak. A szerkezet megjelenése feltehetően új keletű. Neve kizárólagosan csigáskút. (A terminus nem tévesztendő össze a gémeskút dél-dunántúli elnevezésével.) 229