Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyar parasztház függőleges tagolódása, veremház, barlanglakás

A veremházak szerkezete, anyaga és használata mindenesetre arra utal, hogy igen régi építménnyel van dolgunk. Tudjuk, hogy a 11-13. században a Kárpát-medencében félig földbe mélyített egy helviségű lakóházakat építettek. A régészeti feltárások és más történeti források nyomán azt is tudjuk azonban, hogy a földbe mélyített földházak a 14. századtól fokozatosan háttérbe szorultak az egyre jobban elterjedő, fennálló falú két- és háromhelyiséges lakóházak mögött." A földbe mélyített veremházak száma a 16-17. században nőtt meg újra, amikor a török hódoltság következtében a Kárpát-medence középső területein a gyakori háborúk, rablások, a kétszeres adóztatás létbizonytalanságot okozott, és a lakosságot gyakran helyváltoztatásra kényszerítette. Ebben az időszakban a kis befektetéssel, gyorsan elkészíthető veremházak előnyössé váltak. Ugyancsak előtérbe került a veremházak építése a hódoltság utáni újratelepítések alkalmával, amikor a tőkét nélkülöző telepesek ideiglenes otthont építettek. A 18. században bekövetkezett gazdasági és társadalmi konszolidáció azonban a veremházakat a települések peremére szorította, és a legszegényebb népréteg hajlékaként maradtak fenn egyre ritkuló számban a Kárpát-medence középső, sík területein. Barlanglakások A puhább kőzetekbe vájt, emberi hajlékul szolgáló mesterséges barlangok csak néhány területre korlátozódtak Magyarországon. A XX. század fordulója táján szórványosan készítettek barlanglakásokat a Duna mentén, főleg Budapesttől délre Budafok és Nagytétény körzetében, majd délebbre a Tolna megyei Duna szakaszon, ahol a magas, löszös-agvagos partoldalak alkalmasnak mutatkoztak kezdetleges lakások készítésére a szegényebb népréteg részére." Nagyobb és jelentősebb elterjedésüket a Bükk hegység déli lejtőin lehetett tapasztalni, ahol Miskolc város és a Tarna folyó közti területen 17 községben, majdnem ezer barlanglakás volt a két világháború között, amelyekben akkoriban körülbelül ötezer ember élt.

1" Ezen a területen az 1960-70-es években BAKÓ Ferenc végzett részletes kutatásokat." A Bükk hegység déli lábánál a barlanglakások kialakítását a riolittufa és mésztufa kőzetek tették lehetővé, melyek elég lágyak ahhoz, hogy megmunkálhatóak, kivájhatóak legyenek, de ugyanakkor elég szilárdak ahhoz, hogy a lakásul szolgáló kivájt üregeket a kőzetek nyomása ne nyomja össze. A barlanglakás készítését azzal kezdték, hogy a hegyoldalt először függőlegesre vájták. Majd általában 3-5 m mély, 2-3 m széles, 2 m magas helyiséget vágtak a tufába úgy, hogy a törmeléket az ajtónak hagyott nyíláson hordták ki. Később ehhez a helyiséghez újabbat nyitottak, és a függőleges partszakaszba kisebb barlangokat ástak különféle gazdasági funkciók részére. A barlanglakások a községek településszerkezetében főleg a domboldalakon jelentek meg, de gyakoriak voltak a patakok teraszain is, esetleg több sorban egymás felett. Sokhelyütt a partba vájt lakás előtt udvar sem volt, legalábbis az a tér, mely a ház 8. DAM László: Grubenwohnungen... op. cit. 25-27.; DAM László: Az alföldi lakóház történeti fejlődésének vázlata. In: Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Debrecen, 1982. 101-107. 9. KOVÁC1I Aladár: Kezdetleges épületek Tolna vármegyében. Néprajzi Értesítő XIII. 1912. 232-236. 10. SZABÓ Zoltán: Gifra nyomorúság. Bp. é. n. 11. BAKÓ Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben. In: Az EGRI Múzeum Évkönyve VIII-IX. 1970-71. Eger, 1972. 325-431.; BAKÓ Ferenc: Bükki barlanglakások. Miskolc, 1977. 212