Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Foreword

nem növekedett. Egy 1835-ből származó térkép'' Cserkúton már pontosan berajzolja a szálláskerteket és a rajtuk levő épületeket. A falutól északkeletre kb. 8 szálláskertet találunk, a Pécsi út alatt pedig két épületet. Itt tehát lényegesen nem növekedett a szállások száma. Kővágószöllösön egy 1816-ból származó térkép" 1 szépen berajzolja a szálláskerteket, de épületet csak három szálláson találunk, a többi üresen áll. Ez nagyon feltűnő, mert később éppen Szöllősön volt a legtöbb szálláskert és legtöbb épü­let a kertekben. Töttösön egy 1827-ből származó térkép" tüntet fel néhány szállásker­tet Kistöttös és Nagytöttös felett. Tehát a XIX. század első felében a korábbiakhoz képest nem növekedett lényege­sen a szálláskertek száma. Ez csak a század középső harmadában következett be Hegyalján az állattartás fejlődése által. Előmozdították a szállások szaporodását az öröklések is, melyeknek következtében a korábbi nagy szálláskertek kisebb parcellák­ra darabolódtak, valamint a falutelepülés alakulása is. Ugyanis a népesség szaporodása által és a feltehető beköltözések által a település, ezen belül a telep nagyon zsúfolt lett, és sok esetben az istállók és pajták elhelyezésére csak a szálláson volt lehetőség. A Második Katonai Felvétel térképe," melyet 1858-59-ben vettek fel ezen a terüle­ten, szépen mutatja ezt az állapotot. Szö/lősön például jól látszanak a falu keleti felén a töttösi út felett és alatt sorakozó szálláskertek a rajtuk levő épületekkel együtt. Hegyháton ez a számszerű gyarapodás nem figyelhető meg. Ugyanis itt nem a falu­település zsúfoltsága kényszerítette a gazdákat, hogy istállóikat a szálláskertekbe vi­gyék ki, azon kívül itt már a XIX. század közepén pusztulni kezdenek a szálláskertek, és az örökléseknél az épület nélküli kaszálókra már nem volt olyan igény, mint koráb­ban a szálláskertekre. A XIX század 60-70-es éveitől kezdve Hegyalján is fokozatosan pusztulni kezde­nek a szállások, az istállókat és pajtákat egymás után építik be a ház mellé. A század r égére teljesen eltűnnek, csak a helyük - az élősövénnyel kerített parcellák - marad­nak meg. Ma már az emlékük is kiveszőben van. A szállások birtoklása A szállások kialakulásakor ki-ki a kertjébe vagy rétjébe építette pajtáját és istállóját. Tehát 1848 előtt a szállások úrbéri beltelken vagy úrbéres réten voltak. Világosan kitűnik ez az úrbéri tabellákból, melyek a rét illetőségbe sorolják például a hegyháti és hegyaljai szállások nagy részét is." Az azonban bizonytalan, hogy ezeken a réteken ki­nek volt valóban szállása, illetve épülete. Több gazdának ugyanis csak rétje volt itt. Ugyanez a helyzet azoknál, akik belterületen csináltak szálláskertet. Az iratokból nem derül ki, hogy kinek hol volt szállása, mert a két beltelek méretét egy összegben közlik. Egy feltűnően nagyméretű beltelek esetében sem lehetünk biztosak abban, 9. PKL. Mappa Possessionis Cserkút. Anno 1835. 10. PKL. Mappa Possessionis Kövágo S/.öllös, Anno 1816. 1 1. PKL. Mappa Possessionis Tőtös. Anno 1827. 12. Második Katonai Felvétel. (1853-59.) 13. PL. Úrbéri tabellák. 20

Next

/
Thumbnails
Contents