Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A népi építészet kutatásának főbb kérdései

37. kép. Istálló, Nagyharsány (FÜZES Endre felvétele) szekér és a nagyobb mezőgazdasági eszközök elhelyezésére szolgáló épület mind a népi építészet, mind a népi gazdálkodás kutatóinak felkeltette az érdeklődését. Ez az érdeklődés a mai napig is tart, és ma már elmondhatjuk, hogy az udvar építményei közül erről az objektumról tudjuk a legtöbbet. A legutóbbi évtizedekben végzett, átfogó igényű vizsgálatok, főleg BARABÁS Jenő, PALÁDI-KOVÁCS Attila és SELMECZI Kovács Attila kutatásai alapján ismerjük a csűrök táji típusait, alkalmazásuk területeit, építészetüket, használatukat, európai kapcsolatukat, és sikerült néhány fogódzót találni ahhoz is, hogy a csűrök múltját a Kárpát-medencében a 14. századig visszanyúlóan kinyomozzuk. A széna tárolására szolgáló egyéb épületek közül PALÁDI-KOVÁCS Attila jóvoltából - ugyanezt mondhatjuk el a nyelvterület északi, északkeleti részén földrajzilag egyenként jól lokalizálható abaráról, rakodóról, sopáról, színről és más kisebb szénatartó épületről. Egy speciális növénykultúra, a dohány feldolgozására és tárolására szolgáló dohányszárító pajták típusait és elterjedését TAKACS Lajos dolgozta fel. A parasztgazdaságok évszázadokon keresztül a nyelvterület nagy részén alapvetően a gabonafélék termelésére rendezkedtek be. A gabonának nemcsak munkaerejük újratermelésében és a szolgáltatások rendszerében voir döntő szerepe, hanem a piacok bővülésével és hústermelés mellett a gabona biztosította azt az árualapot, amelyre építve a paraszt üzemét és fogyasztási színvonalát fejleszthette. Éppen ezért a parasztporta építményei között rangos helye volt a kicsépelt gabona tárolására szolgáló különféle építményeknek. A gabonatárolásról és a gabonatartó építményekről terjedelmes monográfiám készült, ezért ehelyütt csak a legfontosabb kutatási eredményeket foglalom össze. 187