Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A népi építészet kutatásának főbb kérdései

A népi építészet kutatásának főbb kérdései Eredmények és feladatok a gazdasági épületeink kutatásában A magyar nép anyagi kultúrája vizsgálatában, a falun és mezővároson élt népesség nagy tömegei termelőtevékenységének és fogyasztásának kutatásában a magyar néprajztudomány számottevő eredményeket ért el a legutóbbi évtizedekben. Szaktudományunk egyre árnyaltabban tudja ábrázolni a falusi, mezővárosi életmód törvényszerűségeit, a gazdasági és társadalmi körülményektől, valamint a földrajzi környezettől befolyásolt táji variánsait, és egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy a mindig változó műveltség történeti szakaszait megragadjuk. Nincs ez másképpen a népi építészeti kutatásokban sem, ahol a módszerek finomításával, a tömeges adatfelvétellel, a társtudományok eredményeinek néprajzi értelmezésével - a falu gyors átalakulása következtében ugyan egyre kedvezőtlenebb körülmények között - sokkal pontosabban tudjuk számba venni azt az építészeti örökséget, amelyet a parasztgenerációk tapasztalataik felhalmozásával és innovációikkal kialakítottak és ránk hagytak. A legutóbbi évtizedekben napvilágot látott táji monográfiák, tematikus feldolgozások, résztanulmányok és közlések nyomán egyre világosabban látjuk a nagyjából a 19. század vége időmetszetében rögzített, ún. „hagyományos" népi építészet összetevőit, a felhasznált anyagokat, technikákat, szerkezeteket, az életmód keretéül szolgáló helyiségeket, azok berendezését és funkcióját. A kutatások számos vonatkozásban pontosították BATKY Zsigmond tipológiáját, továbbá a típusok táji kereteit a magyar nyelvterület egészén. Az egyre gyarapodó régészeti, történeti, nyelvészeti adatok és azok néprajzi értelmezése lehetővé tették, hogy ha halvány vonásokkal és hiányzó láncszemekkel is, de felvázoljuk a falusi lakóházak alakulásának főbb csomópontjait a honfoglalást megelőző időktől a 19. század végéig, és rámutassunk a lakóházak és más építmények kontinentális kapcsolatrendszereire. Sokat lendítettek ismereteink gyarapításán a legutóbbi idők különböző igényű feltáró és összefoglaló jellegű munkálatai, mint a Magyar Néprajzi Lexikon, a Magyar Néprajzi Atlasz, az Országos Műemléki Felügyelőség kutató munkái. Az eredmények sommás számbavétele sem feledteti azonban, hogy sok még a tematikai és a földrajzilag fehér volt, a megoldandó feladat. Előadásomban - a korlátozott időre való tekintettel - a magyar népi építészet egyik, talán kevésbé látványos, de annál több tanulsággal szolgáló szektorának, a parasztudvar gazdasági és egyéb épületei kutatásának eredményei és problémái vázlatos áttekintésével, elsősorban ezekre a feladatokra szeretnék rámutatni. Jól tudjuk, hogy a közel száz évre visszatekintő hazai népi építészeti kutatások érdeklődésének középpontjában mindig a lakóház állt. Ez a német és osztrák indítású érdeklődés érthető, hiszen a parasztház a legösszetettebb építészeti jelenség a falun, mely anyagaival, szerkezeteivel, beosztásával, tüzelőberendezésével a leginkább alkalmas volt 183