Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Foreword

Kővágótöttösön a szálláskertek a falu felett jöttek létre. Az adatok azt mutatják azonban, hogy itt jóval kevesebb szálláskert volt, mint a többi hegyaljai faluban. Ez a falu két részben települt egy szakadékszerű mély völgy két peremén, az egyik rész Nagytöttös, a másik Kistöttös. A kataszteri térkép szerint mindegyik falurész felett négy-öt szálláskert volt elszórva. Ez a néhány szállás, melyet itt inkább pajtahelynek neveztek, elenyészően kevés a lakosság számához viszonyítva. PESTY Frigyes Hegységnévtárában találunk ugyan egy adatot a topográfiai helynevek közt, mely szerint: „Pajta dűlő. Hajdan itt álltak a pajták."

4 Az adatnak utána érdeklődtem, s mint kiderült, a Pajta dűlő valóban megvolt, de csak egy pajta állt itt, a káptalan dézsmapajtája, ahová a tizedet hordták. Ugyanilyen Pajta dűlő volt Bakonyan is, itt is a káptalan dézsmapajtája állt csak rajta. Tehát PESTY adata sem világít rá jobban a töttösi szállások kérdésére. Ellenben az öregek emlékeznek arra, hogy nagyon sok gazdánál az istállóspajta a hosszú telek végében, a szérűskertben állt. Az oka az volt, hogy a telek határa a legelővel, és rétekkel érintkezett, és azért építették oda az istállóspajtát, hogy a jószágnak ne kelljen messze menni, ha legeltetni akarták. Tehát végeredményben az állattartás szempontjai domináltak az istállóspajta helyének megválasztásakor, csakhogy itt a telkek mérete és formája miatt nem volt szükség még egy beltelekre vagy a rétekben elhelyezett szálláskertre, az istállóspajta elfért a háznál is a telek végében. Csak az a néhány gazda csinált külön pajtahelyet, akinek a beltelkén nem fértek el ezek a gazdasági épületek. Bakonyan a szálláskertek közvetlenül a falu melletti rétövezetben voltak. Legnagyobb részük a falu felett volt észak felé. Egy 1820-ból származó térkép

5 itt 26 épülettel ellátott kertet tüntet fel. Egy kis csoport kert volt a falu alatt is, mellettük nagy darab rét terült el. A hegyháti falvakban a kertek szinte kivétel nélkül a rét illetőségbe tartozó kaszálókon álltak, de valamivel távolabb a falutól, mint Hegyalján, Pö/öskén a falutól északra és délre négy csomóban voltak a kertek, melyeket „Hegy szállás"-nak, „Pik szállás"-nak, „Nagy Gyán"-nak és „Szállás rétek"-nek neveztek. Budafán ugyancsak a falu körüli rét övezetben feküdtek, egy részük közel volt az erdőhöz. Az egyes szálláskert tömböket „Cirgó szállás"nak, „Kosé szállás"-nak, „Hinttafa szállás"-nak, „Tollai szállás"-nak nevezték. Magyarszéken a falutól EK-re terültek el a szállások két nagy csoportban. Az egyiket „Alsó szállás"-nak, a másikat „Felső szállás"-nak nevezték. Mánfán a falu keleti oldalán levő dombokra építették az istállókat és pajtákat. Körülöttük mindenütt rétek voltak, de közel volt az erdő is, aminek a legeltetés szempontjából volt jelentősége. A szállások viszonya a művelési ágakhoz A hegsaljai falsak határa - a sajátos földrajzi körülmények miatt - hosszú szalagtelek alakú, mely a Mecsek gerincétől lenyúlik egészen a síkságig. Ennek a határformának az volt a következménye, hogy a falu és a művelési ágak sajátos elrendeződést mutattak. A falvak a határ felső harmadában helyezkednek el, közel a Mecsekhez, közelükben voltak a szállások. 4. PESTY Frigyes: Helységnévtár. Széchenyi kvt. Kézirattár. 5. PKL. Mappa Possessionis Bakonya. 1820. 16