Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Gondolatok egy magyar népi építészetet bemutató filmhez

Gondolatok egy magyar népi építészetet bemutató filmhez Mi a népi építészet? Szerintem a filmnek abból kell kiindulni, hogy nincs „népi építészet" és nincs külön „elit építészet"! Építészet van tehát, olyan emberi tevékenység, mely a mindenkori szükségletek kielégítése céljából, mint praktikus - a történelem során gyakran művészi - tevékenység alakult ki, a tevékenység eredménye pedig a mindenkori társadalom tárgyiasult tükre. Funkcionális szerepe eredendően az ember védelme, és alapvető szerepét illetően értéke változatlan a történelem folyamán, jóllehet a rárakódott egyéb funkciók (javak védelme, reprezentáció, kultikus és szakrális funkciók stb.) a különféle korok különféle épületeinek más és más értéket tulajdonítottak. Az építészet egy hosszú történeti folyamat elmúló vagy maradandó kövülete, melynek jellegét, anyagát, szerkezeteit, funkcióit, díszítését és használatát a létrehozó emberek egymásra rétegezett tapasztalatai, ismeretei, és az idővel egyre bővülő igényei határozták meg. A „népi építészet" nem külön kategória, hanem az építészet egyetemes történeti folyamatának része, a sodrásvonaltól kicsapódó szegélye, máskor lelassult oldalága, mely más oldalágakkal fonódott össze, de a főágtól időről-időre újra és újra megtermékenyült, folyása felgyorsult, majd újra lelassult. Olyan embercsoportok igényét elégíti ki, akik ezt az építészetet - főleg a korábbi évszázadokban - kizárólag az őket megelőző generációktól kapott ismeretek birtokában valósították meg. Embercsoportokról, társadalmi osztályokról és rétegekről van itt szó, elsősorban az élelemtermelő tevékenységet folytató embercsoportokról, a Kárpát-medencében ide tartoznak a mezővárosok, kisvárosok, a falvak és a szórványtelepülések lakói, parasztok, zsellérek, iparosok, de helyenként a nemesség alsó rétege is. A népi építészet vagy (talán kifejezőbb elnevezéssel) falusi építészet tehát sajátos birtokviszonyok között, sajátos társadalmi és gazdasági körülmények között élt. sajátos és behatárolt ismeretekkel, sajátos esztétikai mércével rendelkező emberek építészete, akik azt sajátos igényeik kielégítésére maguk hoztak létre, formáit és szerkezeteit pedig utódaikra örökítették. Az utódok pedig ugyancsak sajátos és történetileg változó igényeikhez és lehetőségeikhez alakították. A falusi építészet történetisége A falusi építészet Magyarországon a falu létrejöttével alakult ki az Árpád-korban. Ettől az időtől kezdve hol szorosabban, hol lazábban kötődött össze a városok és az udvarházak építészetével. Természetes, hogy a falusi építészet megmaradt emlékei részleteikben vagy egészében - mindazokat az építészeti stílusokat őrzik, melyeket