Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

I Észak-magyarországi falu - I-7 Debercsényi harangláb

1-6,7 Észak-magyarországi falu Hadastelek A hadas településforma egyik legjellemzőbb kialakulási területe Észak-Magyarországra tehető. Itt hadnak nevezzük a több generációban együtt élő családokat, melyek az oszmán fennhatóság után, a 17. században újranépesítették a területet. A hadak egy-egy falurészt szálltak meg, s leszármazottaik egymás kőzetében, akár közös telkeken építkeztek. Erre a rokonsági kapcsolatra jellemző a közös gazdasági tevékenység, azaz a földmüvelés és az állattartás, valamint az ebből származó vagyon-, és a család érdekeinek védelme is. Debercsényi harangláb áttelepítésig. Ragadványnevüket onnan kapták, hogy a legenda szerint az egyik szépapjuk Vidróczki bandájában volt betyár de egy rajtaütéskor megszökött, és ezért az egész falu rendkívül ravasznak tartotta. A favázas, zsilipéit* falú épület helyi megnevezése a ravásos ház, helyiségeit rejteknek, a zsúpfedelet pedig takarónak, vagy hajnak nevezik. A harangláb kétszintes: alul kőfalú felül pedig gerendavázasdeszkafalú, egylégterű harangházból áll. Az eredeti helyének megfelelően a múzeumban is egy félutcás településformában kapott helyet. Zsindellyel fedett tetejét rekonstruált gömbdísz ékesíti. A19. század közepén a nógrádi falvak többségében állt ilyen jellegű szakrális építmény, ezekből Magyarország műemlékjegyzéke a 20. század végén már csak 10-ről tudósított. Egyik harangjának felszentelése 1757ben történt, az erről készített feljegyzés a harangláb első írásos említése. A bontás során a harangláb másik harangját sikerült a múzeumba szállítani, ezt az 1770-es években öntötték Vácon.