Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

IX Nyugat-Dunántúl - IX-3 Szentgyörgyvölgyi lakóház

IX-3 Nyugat-Dunántúl A porta végében áll a boronafalú*, cseréppel fedett magyarföldi lenszárító és párolóház, benne a téglából rakott, szalmás sárral tapasztott kemencével és katlannal. Hosszú rudakon itt szárították ősszel a patakban megáztatott lenkévéket, és a kész fonalakat is itt fehérítették ki. Tavasztól őszig itt párulták*, szapulták* a fehérneműt, az ágyiruhát és a zsákokat is. Pajta, favágószín, méhes tartozik még a portához. • Afokla A sötét füstöskonyhában egy talányos világító eszköz, a fokla adta a fényt az esti munkához. Egy talpon álló fakeretbe mozgatható, szabályozható falécet erősítettek. Végébe kovácsoltvas csipeszt, foklavasat rögzítettek, a csipesz karmai közé vékony, hosszú fenyőhasítékot illesztettek, ami ha meggyújtották, elhamvadásáig fényt adott. • A kocsma Kocsmát — a település belterületén működtetett italmérő helyet — csak az tarthatott fenn, akinek kocsmajoga volt. Voltak időszakos és állandó kocsmák. Időszakosak voltak a kántorkocsmák vagy fertálykocsmák, ahol Szent Mihály napjától karácsonyig, illetve újévig mértek bort. Az engedély nélkül működtetett kocsmákat, italmérő helyeket kurtakocsmának nevezték. 177