Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

IX Nyugat-Dunántúl

VIII Nyugat-Dunántúl A tájegység a Vas megyei Őrség, a Zala megyei Göcsej és Hetés* hagyományos paraszti világát tárja elénk. E nyugat-dunántúli tájak talaja agyagos, nehezen termő, a térség folyóvizekben gazdag. Erdeiben a tölgy, a bükk és a fenyő honos. Az itt megtelepülök az erdőkkel borított dombtetőkön égetéses irtással hozták létre első településeiket, a laza, szórt elrendezésű szereket* illetve szegeket. A sík vidékeken főként utcasorba rendeződött falvak alakultak ki. Ezek a honfoglalás korában létrejött magyar falvak a tatárjárásig határőrvidékeinkhez tartoztak. A királyt szolgáló határőrök szervezetük szétzúzása után is falvaikban maradtak. A göcseji szegek népe inkább katonai szolgálatot teljesített, és a királyi udvar kiszolgálásában vett részt, melynek fejében ezek az emberek nemességet kaptak. Az Őrség 18 községében élő egykori gyepűvédők* kiváltságokat élveztek, melyektől csak a 17. században fosztották meg őket. Az egykori, részben nemességbe olvadt, részben jobbágysorba* süllyedt határőröknek és a királyi várnépeknek utódai azok a magyarok, akik az Árpádkor óta folyamatosan itt élnek. A reformáció legkorábbi szakaszában közösségeik reformátusok lettek. A18. században a falvak jobbágyságát a földesurak újra katolikus vallásra térítették, de a nemesi-kisnemesi réteg református, kisebb részt evan-