Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

VII Dél-Dunántúl - VII-11 Őcsényi lakóház

VII-9,10 Dél-Dunántúl • Sárközi viselet Az egykéző sárköziek örültek, ha egyetlen gyermekük leány, mert annak díszes bársony- vagy lyoni selyemöltözetén keresztül megmutathatták jólétüket. Az újasszony esküvője után néhány vasárnapon át fejére tekerődző bíbort borított. E másfél méter hosszú selyemfátylat ezüst tűkkel erősítette főkötőjéhez, majd álla alatt elvezetve körbetekerte fején, és hímzéssel merevített végét mellére tűzte. , ^^^^^HKj^^^P^^H Gyermektelen fiatalasszonyokat K megillető dísz volt a csafring, a •CUP*^

1! fitt hosszú zsinórral a főkötőbe fűJL™ zött és hátul lelógó gyöngyös bojt. A sárközi szépségideál a kerek arc, kerek fej, kerek szem és száj, vastag láb, tömzsi megjelenés volt. Ezt a formát hangsúlyozta a két oldalkonty, a fodrokkal is szélesített több alsószoknya és az egyszerre viselt, két-három rojtos vállkendő is. Az épület érdekessége, hogy nem az utcára néző első helyiség a tisztaszoba. Ezt lakószobának használták, hogy figyelemmel kísérhessék, mi zajlik az utcán. A tisztaszobát díszesen festett, virágozott bútorokkal a hátsó helyiségben rendezték be. Az épületben és berendezésében is tükröződő anyagi jólét a Sárközben a Duna szabályozására vezethető vissza: az 1860-as években a mocsaras területek lecsapolásával gazdag termőtalajt nyertek, és virágzó gazdálkodás vette kezdetét. Az 50 holdon gazdálkodó család portájának végében kapott helyet egy méhes, és itt találhatók a dunai halászathoz szükséges eszközök: a bödönhajó* a varsa* és a szigony. A család az őcsényi szőlőhegyen 2000 négyszögöl szőlőt is birtokolt a hozzá tartozó tanyával.