Sári Zsolt: Gazdálkodás - Életmód - Polgárosodás (1920-2002) A tradíció és a modernizáció muraszemenyei példái (Szentendre, 2010)

II. GAZDÁLKODÓI MENTALITÁS ÉS ÜZEMSZERVEZET - A kollektivizálás és a szövetkezeti gazdálkodás

A KOLLEKTIVIZÁLÁS ÉS A SZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁS 5. kép - A Zrínyi Mgtsz majorsági épülete, Felsőszemenye; Fotó: Sári Zsolt, 2002. SzNM-F A kollektivizálás második szakasza 1956 után indult meg. Ebben a második hullámban figyelembe véve a korábbi évek tapasztalatait, kisebb hangsúly eltolódásokkal ugyan, de ugyanazt kívánták megvalósítani: a magántulajdon, a paraszti üzemszervezet és ezáltal a magyar mezőgazdaság szovjet típusú átalakítását, szövetkezetesítését. Az MSZMP legfelsőbb politikai vezetése és a hivatalos pártpropaganda által hirdetettek jelentek meg a párt Agrártéziseiben, amely 1958-ban keletkezett. Ebben olvashatjuk a következőket: „Legyünk tudatában annak, hogy a középparaszt csak akkor választja a szövetkezeti utat, ha az magasabb termelési szintet és jövedelmet biztosít, mint az egyéni gazdaság." 8

8 Ezt szem előtt tartva indították el a második nagy szövetkezetesítés programot, amelyet az Országgyűlés 1960ban törvény által is deklarált. Ennek következtében 1960-61-re az ország mezőgazdasága csaknem teljes egészében átalakult: megindult a szövetkezeti termelés. Tanulva az ötvenes évek hibáiból most a közép és nagyparasztságot győzték meg, hogy lépjen be a szövetkezetbe, ezáltal „példát adva" a többieknek. A szövetkezetek első vezetői éppen ebből a rétegből kerültek ki. A kollektivizálás egyik alapelve volt az „egy falu egy tsz" elv. A szövetkezetek létrehozásával felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek már korábban elindultak, és amelyeket a paraszti kultúra lebontásaként definiálhatok. A paraszti kultúra, és ezáltal a kistermelői magángazdaságok, egy speciális -a szocialista eszmékkel össze nem egyeztethető- közösségi tudat (és igény) elleni támadások lassan célba érni látszottak. A kollektivizálás pozitív és negatív eszközökkel is elősegített, alapvetően politikai cselekvési program volt. A pozitív eszközök között az egyik legfontosabb a szociálpolitikai intézkedések megvalósítása volt, amelyek által maga az életmód, élet88 Tanácsülési jegyzőkönyv. 1953. január 12. ZML.