Sári Zsolt: Gazdálkodás - Életmód - Polgárosodás (1920-2002) A tradíció és a modernizáció muraszemenyei példái (Szentendre, 2010)

I. ELŐKÉPEK - Tudomány- és kutatástörténet helyett

A későbbi kutatások irányai több rétűek

1

8, hol a történetiség kérdéseit, hol a társadalmi rétegek problémáit előtérbe helyezve. Fontos (bár politikai hatásokat mutatva) a városi és a munkás kutatások

1

9 eredményeinek vizsgálata, ez az irányvonal azonban viszonylag gyorsan elhal

2

0. A paraszti rétegből kilépők, az ingázók, a munkások vizsgálatának új lehetőségei tárultak fel a nyolcvanas években, amelyek napjainkig élnek

2

1. A parasztpolgárosodás kérdéskörének vizsgálata elsősorban történeti kérdésként merült fel a néprajzkutatók között is. A korai, két világháború közötti szakirodalom a múltat feltáró, de a jelen állapotokat leíró tanulmányai a „nép" és „paraszt" fogalmi meghatározása, definiálásából kiindulva, a paraszti társadalom kapitalizmuskori, az árutermeléssel összefüggő, a szociális problémákat is érintő vizsgálatait jelentette. Erdei Ferenc munkássága (amelyről később, a polgárosodási viták kapcsán részletesebben szólok) alapvető, meghatározó a kérdést vizsgálók számára, hiszen nemcsak definiálta a parasztság fogalmát, különböző rétegekre osztva ábrázolta, hanem a paraszt polgárosodás kapcsán a rendi paraszti társadalom felbomlását és átalakulását is leírja. Szabó István és Balogh István történeti munkái ugyancsak meghatározó szemléletet és kutatási irányt jelöltek ki. A két nagyhatású történész számukra természetes módon a történetiség oldaláról közelítenek a parasztsághoz, polgárosodásuk problematikájához. Szabó István munkássága

2

2 a jobbágyság-parasztság teljes történetén végig ível. „A parasztságot, mint a történelmi összfolyamat alakítóját és alakítottját szemlélte, figyelembe vette tehát mindig az adott társadalom szerkezetét s a benne érvényesülő kölcsönhatások egészét"- írta róla Für Lajos

2

3. Balogh István, aki Szabó István köréhez tartozik a kapitalizmuskori parasztság helyzetét kutatja, a gazdálkodás és a műveltség átalakulását „egy paraszti vezető réteg kialakulását, fénykorát, majd bezárulását és vegetálását mutatja meg azzal együtt, hogy a kor viszonyai között, hogyan találják meg ők és utódaik helyüket"

2

4. 18 Ezeket foglalja össze Sárkány Mihály, hol tudományszaki elkülönülésekben (európai etnológia, amerikai kulturális antropológia, történeti néprajz), hol kutatási témákban (nép és paraszt fogalom, rokonság- és családkutatás, parasztpolgárosodás, paraszti nem paraszti határ rétegek) csoportosítva. Sárkány M. 2000. 54-65. 19 Ennek érdekében hozzák létre 1954-ben a Nagy-Budapesti Néprajzi Munkaközösséget. 20 A szocialista társadalom és falu életmódjának vizsgálatára tett kísérletek eredménytelenségét Kósa László a módszertani felkészültség elégtelen voltában, valamint a politikai tűréshatárok szűk terében látja. Kósa L. 1989. 251-252. E két tény egymást erősítő összekapcsolódását húzza alá Sárkány Mihály is, párhuzamként épp a történeti kutatások sikereit említve meg. Sárkány M. 2000. 56. 21 Többek között: Jávor K. 1978., Szabó P. 1978., Sárkány M. 1981., Lammel A. 1984., Gergely K. 1987., Szuhay P. 1994., Dömötör Á. 1997., Paládi-Kovács A. 2002. 22 Szabó 1.1961., 1965.a. 1965^ 23 Für L. 1976.10. 24 Szabó L. 1993. 45. 21