Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Páll István: Hogyan tovább? Útkeresés és fejlesztési lehetőségek a sóstói Múzeumfalu gyakorlatában

A rövid távú tervben foglalt magtárépítés megvalósítása épp a dolgozat írása idején kezdődött: a kulturális kormányzattól nyert pályázati támogatás segítségével - és jelentős fenntartói önerő biztosításával - az újlétai uradalmi magtár I. üteme 2009. augusztusára elkészült. Az eredetileg is későbbi időpontban épült másik magtárrész a II. ütemben valósul meg - de erre csak újabb pályázati lehetőség esetén van remény. Minden esetre a két rész felépülte után válik komplexszé az épület, s felel meg a mintegy 400 m

2 alapterületű 4 szint annak az elvárásnak, amit a múzeum marketingtervében reá kidolgoztunk. A sikeres pályázattal immár megvalósulni látszik az a több évtizede dédelgetett vágyunk, hogy egy nagy méretű épület segítségével beindíthatunk előadás-sorozatokat, továbbképzéseket, s a magyar szabadtéri múzeumok többségével ellentétben télen is rendszeresen szervezhetünk programokat, amik a téli népszokások gazdagsága miatt reményeink szerint jelentős számú közönséget vonzanak majd. Hosszabb távú céljaink is a napokban látszanak közelebb kerülni a megvalósuláshoz: a megye és a város több éves kihagyás után intenzív tárgyalásba kezdett egy területcseréről, melynek egyik alanya épp az általunk beépíteni remélt szomszédos terület egy része... A hosszabb távú tervben foglaltak megvalósítása az egyedüli lehetőségünk, hogy a múzeum továbbfejlődhessen. Azzal, hogy a környezetünkben lévő látványosságok (Állatpark, élményfürdő) kínálata az utóbbi fél évtizedben intenzíven fejlődött, hátrányba kerültünk velük szemben: míg a Nyíregyháza város érdekszférájába tartozó két intézmény közhasznú társaság ill. részvénytársaság formában működik, mi pedig költségvetési (ráadásul megyei fenntartású) intézményként, helyzeti előnyük behozhatatlan számunkra. Együttműködési javaslataink közös belépőjegyekre vagy közös megjelenésre eddig nem vezettek eredményre, így jelenleg nem látszik lehetőség a közös fellépésre, s mivel más a fenntartó, az együttes megjelenés és marketing is akadályokba ütközik. A Sóstófürdőn működő, idegenforgalommal foglalkozó vagy abból élő szolgáltatók által létrehozott egyesületek rövidebb-hosszabb fennállásuk ideje alatt nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így csak bízni lehet abban, hogy egy leendő érdekvédelmi formáció valóban hatékonyan képviseli majd valamennyiünk közös érdekeit. 37