Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szabó Zsuzsanna: Interpretációs kihívások a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, Szentendrén
Szabó Zsuzsanna Interpretációs kihívások a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, Szentendrén A múzeum gyűjteményében elmúlt korok tárgyi leleteit őrzi, de az ebből létrejövő kiállítás aktualitása csak akkor remélhető, ha a múzeum saját történetiségére is reflektálva tárgyával a mindenkori társadalom kérdésein keresztül foglalkozik. Ez a felismerés nem új keletű a szabadtéri múzeumok számára sem, jóllehet éppen e múzeumok nem kevés nehézséggel néznek szembe, ha állandó kiállításaik megújítását, netán az alapításkori koncepció felülvizsgálatát tűzik ki célul. A hétköznapi emberek építészeti és lakáskultúráját bemutató skanzeneknek számtalan változata létezik, s a szabadtéri múzeum leginkább módszertani kategória. Az egyezés főként a komplex múzeumi megjelenítés tekintetében áll fenn, kevésbé érvényes a gyűjtemény összetételére vagy a kutatás mindenkori irányultságára. A szabadtéri múzeumokban a muzeográfia két általános eszköze az épületegyüttes és az enteriőr. (Történetük folyamán a skanzenek a teljességre törekvést egyre tovább terjesztették: enteriőr - porta - településkép - tájkép.) A kiválasztott objektumok többnyire áttelepítés útján, egymással funkcionális kapcsolatban újraépítve kerülnek a múzeumi kiállításba, ahol berendezik őket. Az építmények elrendezése és berendezése egy muzeológiai mátrix alapján történik, amelynek célja a választott kutatási szegmentum - ami lehet ország vagy régió - lehető legreprezentatívabb bemutatása. A mátrix főbb szempontjai a földrajzi határok, történeti korszakok, valamint a társadalom vagyon- illetve jogállás szerinti, etnikai/nyelvi, felekezeti megoszlása. Az enteriőrök kialakításában még egy további fontos szcenikai szabály érvényesül: a gazdasági évhez, a kalendáriumhoz vagy az egyéni életfordulókhoz kapcsolódó szituációk egymást kiegészítő megjelenítése. A szabadtéri múzeumokban a tudományos koncepció mindeközben olyan kiállításban jut érvényre, amely a valóságot utánzó látvány létrehozásában a múlt tökéletes illúziójának megteremtésére törekszik. Ennek érdekében a kontextualizálás hagyományos múzeumi eszközeitől (értelmező szövegek, feliratok, megvilágítás, ábrák, grafikonok stb.) többnyire eltekint. Meg kell jegyeznem, hogy e téren sajátos ellentmondást látok a skanzenek önmaguk számára deklarált módszertani preambulumában tett kijelentések és a múzeumi gyakorlat között. Az 1982-ben az AEOM (Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetsége) magyarországi közgyűlésén összeállított A szabadtéri múzeumok létrehozásának és működtetetésének alapelvei című nyilatkozatában például a szöveg alkotói leszögezik, hogy rendkívüli jelentősége van annak, hogy a szabadtéri múzeum képes legyen a látogatóban keletkező elsősorban érzelmi hatásokat (az építmények térélménye, a hagyományos munkafolyamatok egyszerűsége 19
