Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Cseri Miklós–Sári Zsolt: A 20. század falusi építészetének, lakáskultúrájának és életmódjának változásai. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 20. századi épületegyüttese

Azok a folyamatok, amelyek 1968-ban indultak el a városiak öltözködési, fogyasztási szokásaiban, a falvakban csak az 1970-es évek derekán éreztették számottevően a hatásukat. Az 1970-es évek végétől, de még inkább az 1980-as években a szocialista Magyarországon is széles körben lehetőség nyílt a külföldi - elsősorban nyugatra irányuló bevásárlóturizmusra és a hazai üzletekben is egyre több nyugati árucikk jelent meg. A magyar ipar gyorsuló ütemben követte a nemzetközi trendeket, s ez a tisztálkodás, testápolás eszközkészletében és gyakorlatában is érezhetővé vált. Az 1970-es évek végétől vidéken robbanásszerűen megnövekedett a vezetékes vízzel ellátott háztartások aránya, s az új lakások szinte kivétel nélkül eleve fürdőszobával épültek. A nyolcvanas években épült fürdőszobák a városi mintát, illetve a gyorsuló ütemben egymást követő divathullámokat is tükrözik. Újdonság a mintás csempe és padlóburkolat, a színes szaniter, amelyek egyre nagyobb választékban kaphatók. Megjelenik az automata mosógép, de a régi keverőtárcsás mosógépet és centrifugát is sokan megtartják, csak a fürdőszobából viszik ki a nyári konyhába, illetve nyáron sokan az udvaron mosnak ezekkel a gépekkel. A tisztálkodás, testápolás eszközkészlete tovább gazdagodik. Az illatos szappanok, márkás magyar és külföldi samponok, arckrémek, testápolók, borotválkozószerek, női és férfidezodorok, dekorkozmetikai készítmények előbb dekorációként, alkalmanként, vagy vendégek, végül minden családtag által rendszeresen használva fokozatosan megtöltik a fürdőszobák szaporodó polcait, szekrénykéit. A tisztaság fogalma napjainkra rendkívüli mértékben összetetté vált. Míg korábban a mindennapi fürdést még túlzásnak tartották volna, ma a mindennapi hajmosás sem ritka. A rohamléptekben kifejlődő fogyasztói kultúra a testkarbantartás új és új területeit, módszereit és eszközeit hozta létre. Cél a fiatalság, az egészség, a jó kondíció és a szépség megőrzése a test minden részletére kiterjedő egyre bonyolultabb, több időt és pénzt igénylő technikákkal. Ez a szemlélet a városban és vidéken is egyaránt alapvetően meghatározza a tisztálkodás, testápolás mikéntjét. A tisztálkodó- és testápolószerek, elektromos készülékek, fürdőszobai berendezés és kellékek soha nem látott választékából ki-ki megtalálhatja a pénztárcájának és ízlésének megfelelőt. A különbségek immár nem falu és város, hanem a tehetősek és szegények között mutatkoznak. 7 A mai falusi fürdőszoba gyakorlatilag már semmiben sem különbözik a városiaktól. Alapvetően hozzátartozik a lakásokhoz és ugyanúgy a mindennapi tisztálkodás, testápolás és szépítkezés „szentélye", a nyugalom és az ellazulás helye, mint bárhol a fejlett fogyasztói világban. Bár a fürdőszoba a lakás egyik intim területe, egyfajta reprezentációs igényt is tükröz. Ez a reprezentáció azonban már gyökeresen különbözik a korábbitól, hiszen a fürdőszoba minden tárgyát rendeltetésszerűen használják is. A társadalmi átalakulások vizsgálatában kiemelt szempont volt a nemi szerepek és sztereotípiák változásának vizsgálata, a gyermek státuszának átalakulása. A gyermek státusza a 20. század második felében jelentős változáson ment keresztül. A paraszti réteg élete alapvetően a saját föld elvesztését követően változott meg. Ennek hatására felbomlott a faluközösség, az addig érvényben lévő társadalmi és erkölcsi norma. A gyermekről alkotott elképzelések is megváltoztak.

8 7 JUHÁSZ Katalin - SÁRI Zsolt 2006., MAZUG Zsolt 2009. 323-332. 8 HORTOVÁNY1 Piroska 2009. 307-322. 12